Az amerikaiak a szép bajuszt nemigen méltányolják; s a férfiak ezt a díszét nagyon feleslegesnek tartják.

A hogy a mi asszonyaink a bajusztalan csókot a sótalan kenyérhez hasonlítják, sok amerikai asszony a bajuszos férfi csókját ízetlennek tartja s számos leány inkább lemondana a házasságról, mint sem bajuszos férfihez menjen férjhez.

Az amerikai fiatalemberek nagyobb része leborotválja a bajuszát, csak kevesen viselnek az orruk alatt valamit, a mi inkább hasonlít fogkeféhez, mint bajuszhoz s alig néhányan viselnek valóságos bajuszt.

A hatalmas bajuszu bevándorló általános figyelem tárgya mindenütt s addig mosolyognak rajta, míg férfiui díszétől meg nem fosztja magát. A „snájdig” bajusz különben még üzleti akadály is Amerikában, mert a bajuszos fiatalembert egyetlen kereskedő sem alkalmazza segédnek.

A ki azonban hozzászokik a csupasz arczokhoz, az rá fog jönni, hogy nem mindig a bajusz határozza meg az arcz szépségét, hogy a szabályos vonásokat jobban meg lehet ítélni bajusz nélkül s hogy Amerikában csakugyan sok bajusztalan szép ember van.

Az idősebb amerikai többnyire meg hagyja nőni a bajuszát, de akkor is angolosra (vagy tótosra) nyírja; a kinek pedig teljes bajusza van, arra határozottan rámondhatni, hogy tulajdonosa nem amerikai születésü.