A váltakozó általános kiállítások sorrendjében a Nemzeti Szalon tavaszi kiállítása egyike a meglehetősen érdekeseknek és változatosaknak. Érdekességét nagyban emeli, hogy az erdélyrészi szász művészek tekintélyes csoportja ez alkalommal értékes gyüjteménynyel szerepel. Egy kisebb, de minden tekintetben kiváló gyűjteményt mutat be jeles illusztrátorunk, Garay Ákos is.

A mint ő látja s megörökíti jellegzetes alakjait, biztos kézzel, erős rajztudással vezetve tollát, ónját s a humor derűjét öntve felfogásába; csak vérbeli, e szakmára termett illusztrátornak adatott. S a mennyire biztosan kezeli az emberi alakot, ép oly otthonos az állatok s különösen a ló rajzolásában. „Somogyi kanászok”, „Menekülő czigányok”, „Juhász temetés”. „A vadászat vége” „Simonyi óbester” fényesen bizonyítják a többiekkel együtt az elmondottakat.

A szász művészek csoportja, élőkön Wellmann Róberttel, Úgy a művészek mint a műszerető közönség részéről igen rokonszenves fogadtatásban részesült. Főjellemvonásuk becsületesség a természettel szemben s alapos tanulmány révén teljes kiaknázása mindannak, mire tehetségük feljogosítja őket. Rajzuk teljesen szabatos, szinezésük igaz s technikai készültség dolgában valamennyien erősen vértezettek.

Erősebb temperamentum hijján, de eléggé finomult izléssel mindig megtalálják a helyes középutat, melyen maradandót képesek alkotni. Wellmann mellett Coulin és Miess, úgyszintén nestoruk, Dörschtag állanak legelső sorban, míg Dörschtag Anna, Gottesmann Alfréd szintén kitűnően vannak képviselve.

Than Mór jeles történeti festőnk arczképét s egy női képmást állított ki Balló Ede. Mindkettő „alma csendélet”-ével együtt a legkitűnőbbek közé tartozik, mit tőle ezideig ismerünk. Kitűnő művekkel szerepelnek báró Mednyánszky László, Horthy Béla, Zemplényi Tivadar, Márk Lajos, Tölgyessy Arthur, Vesztróczy Manó, Boruth Andor, Bruck Miksa, passztell-képeivel Keményffy Jenő, továbbá Markó Ernő, Pörge Gergely, Cserna Károly, Cserna Rezső, Hadzsy Olga s egész sereg régibb és fiatal művész.

Mint feltűnően érdekes művet, Petőfi arczképét kell megemlítenünk Madarász Viktortól. Az ősz mester honvédkorában Debreczenben látta a nagy költőt s e visszaemlékezés s a meglevő arczképek tanulmányozása alapján festette meg a most kiállított arczképét.

Zeno.