Daguerre korától máig, óriási haladást tett a fényképészet. A hajdani tökéletlen, elmosódott és szinehagyott fényképektől, a melyekről alig lehetett ráismerni az eredeti személyre vagy tárgyra, a mai modern, hü és minden izében müvészi kivitelü fényképekig, valóban óriási a távolság.

A régi jó időkben már az is nagy sikert jelentett, ha a fényképen az illető egyén szemét és fülét föl lehetett ismerni; ma pedig még a csontjainkat sem rejthetjük el a Röntgen-sugarakkal dolgozó fényképező készülék Árgus-szeme elől!

Az a régi állitás, mely szerint a „sötét kamra” sohasem hazudik, ma már hitelét vesztette, s a mellékelt képeken bemutatjuk a „sötét kamra” révén elérhető megtévesztés csodás példáit, hogy a fényképészet misztériumába bevezessük olvasóinkat.

Ma már némi gyakorlottsággal és bizonyos fogásokkal, akármelyik mükedvelő fényképész „szellemekről és kisértetekről” készithet bámulatos fölvételeket; árnyak és szellemképek ma már egyszerü játéktárgyai a modern fényképészetnek.

Hogy csak többet ne emlitsünk, a sötét kamrának ilyen trickjei közé tartozik a fényes délben fölvett, éjféli jelenetet ábrázoló képsorozat és az az ismert alak, a mely hóna alatt tartja a saját fejét. Az ilyen tréfás képek készitésénél bizonyos ügyességre kell szert tenni a lencsék kezelésében és ismerni kell valamelyest a „sötét kamrák” titkait.

Egyik legérdekesenn trick az a kép, mely ugyanazt aszemélyt többféle állásban, külöféle arczkifejezéssel, ugyanabban akörnyezetben egy közös fényképen mutatja be. Az első ily nemü készitmények nem remélt hatást értek el a közönség körében.

Pedig az eljárás nagyon egyszerü volt, noha ügyességet és jártasságot föltételez; a fény iránt érzékeny lapnak ugyanis csak azt arészét kell a fény hatásának kitenni, a melyre éppen szükség van, míg a többi rész azalatt be van födve. Ámde ez az eljárás nagyon hosszadalmas és sok türelmet igényel, és legtöbbször akkor romlik el a gép, a mikor már azt hisszük, hogy elkészültünk vele.

A fényképészek tehát olyan eljárást kerestek, amely ennél jóval tökéletesebb és ennélfogva jobban megfelel annak a törekvésnek, hogy az ilyen fényképeket kereskedelmi és reklám czélokra is alkalmazni lehetne.

Flenderson volt az első, a ki ebben az irányban beható tanulmányokat tett. Kutatásaiban betoritásul szolgált neki egy üzletember megrendelése, a ki ötezer olyan fénykép készitésével bizta meg őt, a mely egyazon személyt három különböző állásban éspózban ábrázoljon, a mint az ő gyártmányáait önmagának nyujtja át. Ezeket a képeket a megrendelő gyáros reklám czéljából vevői közt akarta szétosztani, a mi tagadhatatalanul ügyes üzleti fogás.

Flenderson tagadhatatlanul fényesen oldotta meg a kérdést, a mennyiben sikerült egy nagyon egyszerü és praktikus készüléket szerkesztenie, a melyet, bármely alaku, még a legkisebb Kodak-gépre is rá lehet csavarni. A készülék két könnyü aluminiumból készült merev karból áll, a mely két kis hengert tart; a két hengerre egy feketére festett, fényáthatlan anyagból készült ernyő van alkalmazva, a melyen egy keskeny nyilás van.