Az élet ezer baja, gondja között sokan gondolhattak már arra, hogy milyen jó dolguk van a királyoknak s milyen jó volna királynak lenni! Hiszen a királyok, a szerencsének e kiválasztottjai minden földi jóban duskálhatnak s már a földön megalkothatják maguknak azt a paradicsomot a melyre a szegény ember csak a másvilágon számíthat!

Van mindenük, hatalmuk, pénzük bőségesen s az tehetik, a mit akarnak! Így gondolkodik a királyokról az az ember, a ki nem ismeri a királyok magánéletét. Ha azonban átpillantana a csillogó külsőségek fátyolán s a királyokat mint embereket ismerné meg a maguk küzdelmei között; aligha meg nem változnék a véleménye, így gondolkozván: „Mégis csak maradok én a magam szegénységében s nem irigylem a királyok sorsát.”

Bizonyos, a királyok sorsa sem olyan irigylésre méltó, mint a mesebeli tündérkirályoké, a kik egyebet sem csinálnak egész nap, csak az aranyalmát termő fák között sétálgatnak. A királyok talán még maguk is szivesen cserélnének azzal a szegény emberrel. a ki a munkája végeztével megelégedetten telepedik le otthonában és boldogan hajtja álomra a fejét.

A meggyilkolt portugál király, Don Carlos, mondotta egy alkalommal a körülötte álló polgároknak:
- Nem a magam jószántából vagyok én király. Lennék én egyéb is, de mit csináljak, ha csak erre a mesterségre tanítottak.

S igazat mondott, legjobban bizonyítja a tragikus sorsa. Örökös izgalomban kellett élnie s végre áldozatául esett a „mesterségének”. Ugyan ki cserélne közülünk az orosz czárral, a ki valósággal rabja a fényes palotájának?

Általában nagyon sok dolguk és gondjuk van az uralkodóknak. Nem henyélhetnek, nem lustálkodhatnak ők, mint a mesebeli tündérkirályok, hanem dolgozniok kell keményen, hogy rendben tarthassák a birodalmukat. Még közöttük is kiválik ebben a tekintetben a mi öreg királyunk, a kit az egész világon tisztelnek és becsülnek ritka kötelezettségérzéséért és fáradhatatlan munkabírásáért.

Nem is gondoljuk, hogy mennyi dolga, mennyi gondja van a mi királyunknak, a ki az állam legszorgalmasabb, legkötelességtudóbb hivatalnokával is versenyezhetik munkálkodásában. Alig marad ideje arra, hogy maga kedvére tölthessen el néhány órácskát.

Lássuk most:hogyan él Ferencz József? Ismerjük meg őt a maga emberi mivoltában.

Fiatal kora óta katonás pontosság, puritán egyszerűség és bámulatos munkabírás jellemzi a király életét. A pihenés hónapjait nem számítva, egyformán telik el mindig a király napja reggeltől estig.

Télen és nyáron egyaránt reggeli négy órakor hagyja el az ágyát. Csak a betegség akadályozhatja meg abban, hogy a szokottnál tovább maradjon az ágyában. Négy órára tehát rendbe kell hozniok a szolgáknak a király szobáit s természetesen már hajnalban meg is kezdődik a takarítás.

Az ágyból egyenesen a fürdőszobába megy a király s ott jéghideg vízzel üdíti meg a testét. Azért olyan friss és erőteljes mindig; ebbeli tulajdonságait egyébként a mérsékletes és katonásan egyszerű életmódja is elősegíti.

A fürdő után rendesen megborotválkozik s csak akkor halasztja ezt a dolgát későbbre, ha valami sürgős ügy miatt előbb kell megjelennie a dolgozószobájában. A király mindig maga borotválkozik s olyan nagy ügyességre tett szert már ebbe, hogy bármelyik ügyeskezü borbélylyal is versenyezhetnék. Még sohasem történt meg, hogy megvágta vagy megkarczolta volna az állát. Íme, mindjárt munkával kezdi meg a napot, még pedig olyan munkával, a mit mi, kényelemszerető emberek a borbélyra szeretünk bízni.

Sőt még az öltözködésnél sem szereti foglalkoztatni a lakáját a király. Maga ölti fel a ruháját, mint a kaszárnyákban a katonák. Otthon is katonaruhát visel s télen rendesen a katonaköpönyegét is magára ölti és ugy megy a dolgozószobájába, a hol az állami ügyeket intézi el.

Pontban ötkor lépi át a dolgozószobájának küszöbét. Budán is a bécsi Burgban is nagy ablakokkal világított, egyszerűen butorozott tágas helyiség ez a dolgozószoba. Egy kis asztalkán és néhány széken kívül csak a nagy íróasztal, meg a felette függő festmény ad némi díszt ennek a szobának.

Az íróasztallal szemben függő kép áldott emlékezetű Erzsébet királynénkat ábrázolja. Az íróasztal közepén egyszerű óra mutatja az időt; körülötte írószerszámok, állami akták vannak néhány csecsebecsével. Az íróasztal jobb oldala mellett szék van, a melyen azonban csak a legnagyobb méltóságok foglalhatnak helyet, a mikor tanácskozásuk van a királylyal.

Nagy urnak, kiváló embernek kell lennie annak, a ki eldicsekedhetik vele, hogy ott ült ezen a széken, a király közvetlen közelében. ...