Azt szoktuk mondani, a mikor valami étel nagyon ízlik nekünk: „ Olyan jó, hogy a király is megehetné!” Nagyon jónak kell tehát lennie a király eledelének, hogy ha mindig hozzá szokták hasonlítani mindazt, a mi szemnek, szájnak kellemes!

Valóban, meg is érdemli a király konyhája, hogy példa gyanánt emlegessük, mert az ott dolgozó szakácsok egytől-egyig művészetté fejlesztették a sütés-főzés mesterségét. Állandóan tizennégy kiváló szakács dolgozik a király konyhájában a főszakács felügyelete mellett. A szakácsoknak segítő szolgákat nem is számítva, nagyon népes tehát a király konyhája s nagy benne a sürgés-forgás.

Az élelmiszerrel megrakott kamarákból bőven hordatják a szakácsok a konyhába, a mire szükségük van s természetesen nem kell fukarkodniok semmivel, a mi ízletessé teheti az ételeket.

A tortákra kerülő czukorrózsától kezdve minden étel ott készül a konyhában s a szakácsok között katonai szabályossággal van megosztva a munka. Mindenki azt végzi, a miben a legnagyobb tökéletességre tett szert.

Az egyik szakács a tésztákat készíti, a másik a levest főzi, a harmadiknak a pecsenyékre van gondja. És így tovább. Az ételeket, a mikor elkészültek, szigoruan vizsgálja a főszakács, s ha nem talál rajtuk kifogásolni valót, akkor átadja a lakájoknak, a kik azután melegített vasszekrényekben viszik fel valamennyit a tálalóba, innen pedig az asztalra.

A szakácsoknak nagy a jövedelmük. A főszakácsnak, Des Pelmesnek naponta huszonhat korona a jövedelme s a többi szakács is nagy fizetést huz s majdnem mindannyian vagyonos emberek. Van a király konyhájában egy szakács, a kinek két millió korona készpénze kamatozik a takarékpénztárban.

A király szakácsai között csak egy magyar ember van: Enyedi Miklós. Kitűnő szakács és már régebb óta dolgozik a király konyhájában. Ezen az érdekes képünkön bemutatjuk a bécsi Burg konyháját, a mint éppen süt-főz benne a sok szakács.