Most már magyarul is olvashatjuk, Szabó Endre minden tekintetben méltó fordításában Archibashev híres regényét, melynél többet aligha beszéltek még regényről. Annak a fordulatnak a terméke ez a sajátságos könyv, a melyet az orosz-japán háború után kitört forradalmi mozgalmak elfojtása idézett elő a lelkekben.

A szabadságért való küzdelem hiába való, czélt érni nem lehet vele, minek tehát az önfeláldozás, az életnek s minden gyönyöreinek megvetése, a makacs szembenézés kötéllel, golyóval, Szibériai börtöneivel?

Élvezni az életet, kiszürcsölni minden gyönyörűségét, mohó ajakkal, szabadjára bocsátott érzékiséggel, nem törődve semmi egyébbel, - ez az a filozófia, a mely legújabban elragadta ugyanazt az ifjúságot, a mely pár év előtt még politizált, forradalmat szított, merényleteket forralt, odaadta életét politikai eszményeiért.

Az orosz diákok a legvadabb érzéki kicsapongásokra adták magukat, gimnazista fiúk és lányok, egyetemi hallgatók és hallgatónők levonják a szabad szerelem összes következéseit, klubokat alapítanak, a melyekben minden mérsékletet és szemérmet levetkőzve áldoznak a szerelem oltárán, valami veszett láz fogja el az egész ifjuságot a szerelmi gyönyörök mértéktelen kiélvezésére.

S ezt az egész mozgalmat, a mely az oroszokat annyira megdöbbentette, a Szanin hatásának tulajdonítják. Archibashev adott irodalmi formát és filozófiai igazolást ennek az új hedonizmusnak, a mely a szellemi epidémiákra oly nagyon hajlamos orosz lelkeken úrrá lett. Nem ismerjük az orosz életet eléggé arra, hogy meg tudjuk állapítani, vajjon csakugyan oka-e a Szanin ennek a járványnak, vagy csak egyik symptomája.

Hajlandók vagyunk azonban azt hinni, hogy az utóbbi eset áll meg, hogy a lelkeknek a legteljesebb altruizmusból a legönzőbb élvezet-hajhászásba való hirtelen átcsapása psychologiai kényszerűség, biztosító szelepe annak a nagy lelki feszültségnek, a melyet a forradalmi mozgalmak bukása idézett elő.

A milyen minden korlátokat letörő szertelenséggel politizált fél század óta az orosz ifjuság, ép olyan szertelenül dobja most oda magát az ellenkező végletnek. Az orosz lélek máskép van alkotva, mint a miénk, nincs benne olyan nagy távolság az eszme és az élet valóságai között, hajlandóbb a világnézet összes gyakorlati következményeit levonni.

A világnézet neki nem csupán a gondolat dolga, hanem az akaraté és a tetté is. A hogy Tolsztoj nemcsak végig gondolja, hanem a reális életbe is átviszi a maga vallási miszticzizmusának eszméit, ép úgy csinálja végig ezt a szaninizmust. ( Mert az egész mozgalmat a Szaninról nevezték el. ) Archibashev tehát nem előidézője ennek a mozgalomnak, megvolt ez nélküle is, ő csak formába öntötte.

Hogy ezzel a regény hatalmas propagálója lett az új erotikus mozgalomnak, a mely így irodalmi formát kapva, körüle csoportosult, az is bizonyosnak látszik. S ép ezért nem csoda, ha az orosz kormány, látva a Szanin első kiadásának óriási hatását, sietett a további kiadásokat elkobozni: ez teljesen érthető s a maga szempontjából igazolható is.

Idegennek azonban, a ki nem orosz agygyal gondolkozik, szinte érthetetlen ennek a regénynek a hatása. Filozófiai tartalmában nem látunk egyebet, mint az emberiségben mindig megvolt élet-vágynak – a mely a görög-római epikureizmust, a középkor erotikus járványait, az újabb filozófiai egyes irányait szülte, - nem is nagyon új és frappáns fogalmazását.

Irodalmi szempontból a regény kétségkívül a regény nagyon érdekes, kiváló művész munkája. Nem is tudjuk máskép olvasni, mint irodalmi művet, mert más életföltételekből, más hagyományokból, másféle lelki alkatból valók vagyunk, mint az oroszok s ezért ránk nem is hathat annyira lelki és erkölcsi reveláczióképen, mint rájuk.

Nálunk aligha is csábíthat valakit a filozófiája követésére, mert nálunk az irodalmi és az élet közt is szélesebb az ür. Érdeklődéssel azonban találkozhatik úgyis, mint a mai orosz élet megismerésének egyik eszköze, úgyis mint egy érdekes és értékes új tehetség legjellemzőbb alkotása.