A régi Pest emlékeiből

1909 | Augusztus

A mit a mai belvárosból a régi Pest maradványainak nevezhetünk, a tíz ujjonkon el lehetne számlálni. Ebből a kevésből is azonban mindig útjába akad az üzletnek, a vállalkozásnak és az utczarendezésnek egy és más s ilyenkor az alkalmatlan ódonságokat elhárítja csákányos emberek hada a föld szinéről. Megtörtént eddig is a régiségeknek ez a rombolása, legfeljebb kevesebb kesergéssel.

Az irodalmi funerátorság ugyanis csak újabban fejlődött rendes foglalkozássá, az az egy tehát bizonyos, hogy a régiségek most már szép gyászkisérettel tűnnek el az enyészetbe. Némelyik ezt már az elismerést sokféle nevezetessége által meg is érdemli. Nevezetessé pedig egy-egy öreg épület azzal válik, hogy eseményekkel, esetleg a körülmények és a fejlődés tették nevezetessé.

Minden túlzás nélkül megállapítható, hogy ezek a pusztuló régiségek, melyeknek minden valamire való európai városban külön irodalma, muzeuma, egylete stb. virágzik, kulturhistoriai jelentőséggel birnak s a míg a történelmi érdeklődés élni fog az emberekben a múlt bárminő tényével szemben, egyuttal a tudományok számára is érdekes feladatokat jelentenek.

Pest itt felejtett régiségeiből ismét több fog eltünni a közelebbi napok és hetek folyamán. Bontani fogják a Koronaherczeg-utcza 8. szám alatt levő házat, hol a mult század negyvenes éveiben a konzervatív Gyülde, a vele szemben állott Pillvax-kávéház versenytársa létezett. Az udvar és a váczi-utczai rész a Haris-bazár által vált nevezetessé, melyet 1868-ban Haris Gergely dúsgazdag pesti polgár épített.

A Papnövelde-utczában a 6. és 8. szám alatt két régi modorú háznak fogják a bontását kezdeni. Ezekről már, mint tipusos pesti házakról szólanak különböző építészeti munkák, a Nagy Kristóf-féle épülettel egyetemben, mely szintén kivénült a körülötte emelkedő újdivatú paloták sorából.

A Papnövelde-utcza 8. számú, eredetileg Zichy-féle ház mitologiai domborművekkel ellátott homlokzatával kelti fel a figyelmet, míg a 6. számú díszes és régies porta elejével és barokk-stílű udvari tornáczával tűnik szemünkbe. Egy-két szó az alábbiakban esni fog a nevezetessebbjéről, inkább az érdekkeltés, mint a szakszerű tárgyalás czélzatával.

A „BORSAJTÓ”

Abban az időben, mikor a politikát és irodalmat is kávéházak, vendéglők asztalai mellett csinálták Magyarországon, vált nevezetes helylyé a régi Kalap-utczában a Borsajtó. Egy emeletes, régi modorú ház, mely pár nap előtt még eredeti mivoltában megvolt egykori czégével, - szüretelő gyermek-csoportot ábrázoló domborművel, - melytől a nevét vette. Most már bontják, hogy a mellette jobbról és balról levő két épülettel együtt könyvkiadó-hivatalt építsenek helyökbe.

Presse, Prés, Borprés czímén is nevezték a német világban, de akkor muzsikaszó járta benne és az írók szava volt a leghangosabb falai között, 1842-ben már ismert írói korcsma volt. Degré, Lauka, Szelestey és Lisznyai itt kötötték első ismeretségöket a Pillvax után, nincs tehát semmi meglepő benne, ha Müller János Pest-Ofen czímű verses könyvében hangzatos rigmusokat olvasunk róla, Lisznyai Kálmán pedig, a ki a Zrinyiről, Parragh csárdáról, Szerednyei borcsarnokról, Komlóról, Privorszkyról és Pillvaxról úgynevezett „dözshős” eposzokat írt, a Borsajtót is elismerő szavakra méltatta.

Emez elismeréseket intimus voltával, jó konyhájával és még jobb boraival érdemelte ki, de még inkább ama zúgos voltával, mely barátságossá tette a benne való tartózkodást azoknak, a kik, különösen az abszolutizmus alatt, kémkedő tanúk nélkül óhajtottak pár órát egymással tölteni. Írók és ujságírók eme tulajdonságáért kedvelték és a vendéglősök egy és más gyöngéd kedvezményeiért, menő volt többek között az, mikor 1854-ben az írói asztal vendégei egyik nyári napon – ráadásúl – díjtalan görög-dinnye adagokban részesültek.

A Hölgyfutár ezt nyilvánosan is elismerte, hogyne pártolták volna tehát ilyen hatásos viszontbókokért a vendéglősök az írókat. De volt idő, mikor nemcsak ilyen bók szavak, hanem gúnyos megjegyzések között szólottak a régi lapok a Borsajtóról, különösen, mikor a „Honművész” az ott tanyázó szinésznépség miatt szidalmazta. Vas Gereben „Életképek és Darázsfészek” czímű emlékezései között elbeszél egy jelenetet, melynek 1846-ban volt szemtanúja s a mi nemsokára egyik diák elbeszélésének megírására ösztönözte. Ez a jelenet is a Borsajtóban történt, Vas Gereben így adja elő:

1846. évben Szent István napja körül a Borsajtóban ebédeltem, a szomszéd asztalnál hárman étkeztek, az étkekről kérdezett pinczér német nyelven többek közt ezt mondta:
- Seure Rüben mit Kreuter-Wurstl.
- Bicsoda? Réba birstlivel? nem kell.
- Atyámfia, edd meg, ettem én azt eleget a konviktusban, hanem hozz nekem egy szelet rostélyost vagy börköt húst.

A konviktus szóra Vas Gereben is figyelmes lett s a mint a „birstli, börkölt és rostélyos” ügyekbe merült búsmagyar jobban szemügyre vette, pár pillanat múlva régi iskolatársára ismert, a ki a viszontlátás örömére gazdagon megvendégelte.

Beszélgetés közben felidézték a konviktusban töltött tanulóévek emlékeit s ekkor ajánlotta a vidéki magyar Vasnak az egykori élmények megírását, a mi meg is jelent nem sokára „Életképek és Darázsfészek” czímű humorisztikus beszély-gyűjteményében.

Az ötvenes években a Hölgyfutár Hírharang rovata és a „Délibáb” Bulyovszky Gyula által írott heti krónikái örökítették meg egy-egy mozzanatát a Borsajtóban folydogáló életnek, mert népszerű hely volt ez is abban a világban, mikor tíz-húsz vendéglő és kávéház asztalai mellett ment végbe a magyar író nyilvános élete.

A CALDERONI-HÁZ.

Nem a Calderoni-czég tulajdonosa, nem is volt, de az üzlet közel száz évre menő ottléte folytán a közönség Calderoniéktől adta a nevét. Az üzletet Calderoni István alapította 1819-ben. 1861-ben Calderoni társul fogadta Hopp Ferenczet, az ismert földkörüli utazót, a ki 1864-ben aztán az egész üzletet átvette s a mai napig is vezeti.

Nagytudású, világlátott, tevékeny öreg úr, kinek gazdag gyűjteményei között megvan még az első czégtábla is, „a csillagászhoz” felirattal. melyet Calderoni István üzlete elé függesztett. Egy csillagvizsgáló embert ábrázol, a mint a teleszkópon keresztül a csillagokat szemléli.

De nemcsak az üzlet, hanem maga az ház is érdekes relikviája a régi Pestnek. Két oldalával a Türr István-utcza 12. és Deák Ferencz-utcza 5. szám alatt foglal helyet, homlokzata ellenben a Váczi-utczára fordul. Hatalmas tömbben huzódó két emeletes és régies építésű ház, melynek a Türr István-utczára néző oldalán az első és második emelet ablakköze között mitológiai alakok vannak elhelyezve.

A második emelet párkánydísze mind a három oldalon végig kiterjesztett szárnyu sasfigurákkal van kiegészítve, legegyszerűbb azonban a váczi-utczai rész, melynek párkánydíszítése és a közepén alkalmazott kilencz görögstílü oszlopa, a ház régiségét illusztrálja. A Deák Ferencz-utczai, illetőleg a Gizella-téri oldalon női mitológiai alakok láthatók.

Építszeti szempontból különösebb nevezetessége nincs az épületnek, de művészettörténeti és lokális szempontból annál több, mert ez is egyike ama kevés számú emlékeknek, melyek a régi Pest építkezési modorát dokumentálják. A ház mostani alakjában külömben az 1838-iki árvíz után épült, de a Hentzi bombái is kárt tettek benne az 1849. május havi ágyúzások alkalmával. Ebben a házban lakott éveken át Görgei István kir. közjegyző és testvérbátyja, Görgei Arthur, a negyvennyolczadiki magyar hadsereg fővezére.
Zuboly.