Egyik titkos „munkatársa” tudatára adta, hogy van a városkában egy kisded csoport anarchista; ezek azonban nem igen mozognak. A meghitt embere addig ugratta ezeket a csöndes embereket, míg végre is ezek elhatározták, hogy titkos nyomdát létesítenek, a hol kimondják proklamáczióikat.

Természetesen Levdikov éppen akkor ütött rajtuk, a mikor a proklamáczió készült. Az elismerés nem maradt el s nemsokára az odesszai Okrana főnökévé nevezték ki. Még jóformán meg sem melegedett Odesszában, máris kitüntetni akarta magát. Összeesküvést szított tehát Kaulbars tábornok, kormányzó ellen.

Egyik titkos ügynökének sikerült magát fölvétetnie az ottani forradalmárok szervezetébe s a mikor uj barátai bizalmát teljesen megnyerte, javaslatba hozta Kaulbars meggyilkolását. Az eszmét lelkesedéssel fogadták a forradalmárok, de végrehajtására hiányzottak az eszközök.
- Nincsenek bombáink! – mondták társai.
- Majd lesz! – bátorította őket a jeles ügynök. – Betörünk egy patikába, veszünk magunkhoz elegendő mennyiségü robbanó anyagot s mindjárt lesz bomba, a mennyi csak kell.

Vakmerősége imponált a többinek. Ő maga intézte a betörést, a mely pompásan sikerült s a bombák csak hamar elkészültek. A jeles férfiu még arra is vállalkozott, hogy ő hajtja végre a merényletet. A forradalmárok proklamáczióban adták tudtára a lakosságnak, hogy a merényletet jogosulttá teszik azok a véres megtorlások, a melyekkel Kaulbars élni szokott.

A mikor már minden készen állott, akkor Levdikov lépett a színre: lefoglalta a bombákat s elfogatta azokat az embereket, a kiket ő bujtatott föl a merényletre; az agent provokateur természetesen az alkalmas pillanatban elillant. Kaulbars tehát meg volt mentve és nem is fukarkodott az elismeréssel; az ügyes rendőrfőnök karrierje pedig biztosítva volt.

A kievi Okrana pedig Szukomlinov kormányzó ellen szervezett hasonló módon merényletet. A nyomozás során azonban kiderült a csíny, de a botrány elkerülése czéljából eltussolták a dolgot.

Ugyancsak az odesszai Okrana egy Ryss nevű terroristát szöktetett meg, a ki becses adatokat szolgáltatott a rendőrségnek. Még Pétervárra is elküldték Trusszeffics rendőrigazgató és Pecsov magasállásu rendőrtiszt elé kihallgatásra. Ryss később megbánta, hogy bajtársai árulójává lett és megtagadta a további kémszolgálatot. Erre haditörvényszék elé állították, a mely azután halálra ítélte.

Sok, nagyon sok ilyen esetet tudnék még elbeszélni. Megundorodva és megbántással eltelve, de hogy meg is boszuljam az Okrana gaztetteit, elhatároztam, hogy föltárom a valót Burcev előtt, megvallom neki bünbánatomat és tanácsot s oltalmat kérek tőle.

De íme, az Azev-féle ügyig jutottam.
( folyt. köv.)