Senki sem tagadhatja, hogy szeretjük a – kényelmet.

Vágyakozunk utána s minden igyekezetünk oda irányul, hogy a tudomány eddigi és ezutáni vivmányait földi életünk megkönnyitésére használjuk fel, létünket kényelmessé tegyük. Már az ember őstermészetében benne rejlik az önzés, hogy a világ minden teremtményét, a természetnek minden alkotó részét, elemeit, gazgadságát, jelenségeit, stb.-ét a saját uralma alá szándékozik hajtani.

Az önzés mögött pedig ott lappang a kényelem után való vágyakozás. Szeretünk könnyen, jól élni s a földi élet minden kinálkozó és lehetséges kellemességeit kihasználni. Vasutakon száguldunk végig a föld hátán. Óriási, de e mellett gyorsjáratu hajóóriásokkal szeljük át a tenger hátát.

Leszállunk a föld mélyébe, felszállunk a lég birodalmába. Kényelmet követelünk és sietve akarunk élni. Hogy ez az utóbbi helyes volna, nem állitjuk, sőt ugy tudjuk, hogy a halandóság, a testi erő fogyatkozása a siettetett életmódnak a következményei.

Képzeljük el magunknak a következő gyorsaságokat: vasutak száguldanak 90 – 140 kilométernyi sebességgel óránkint; átlag hat és fél nap alatt el lehet jutni Amerikába; léghajóval óránkint százhusz kilométert haladhatunk. Vegyük ehhez a gépkocsikat, a melyeknél a tulzás immár az őrülettel határos, - hát nem igaz, hogy rendkivül sietünk lemorzsolni amugy is rövid életünket?

Mindez azonban nem jelentheti azt, hgy a technika ujabb és ujabb vivmányai elől elzárkózzunk. Bemutatjuk olvasóinknak a motorszánt.

Szorosan véve semmi különöset vagy csodával határost nem látunk benne akkor, a mikor tudjuk, hogy a villamos, benzin, légszesz stb. hatóerők mind motorokra vannak berendezve, a motorok alkalmazása tehát rendkivül elterjedt.

Az érdekességet kétségtelenül az alkalmazás módja adja meg. Igy például a képünkön látható motoros szán semmiben sem tér el egy gépkocsitól, kivévén, hogy akerekei hiányoznak és hogy a hajtóerőt nem a motorátvitel, hanem a szán hátsó részén látható csavar szolgáltatja, a mely a gyors forgás következtében a szánt a légoszlopban előretolja.

A találmány még tökéletesitésre szorul, de sik területen máris használható és óránkint hatvan kilométer gyorsan haladhat.

A motoros szán rendkivül hasonlit a gépkocsihoz, kormánykereke ép olyan, sőt a fékezőkészülék is azonos szerkezetü; a lényeges eltérést csak a kereke hiánya és a forgócsavar okozza.

Hova, meddig fejlődik az emberi tudomány? Ki tudna választ adni erre? Ugyan mert volna valaki évtizedek előtt arról álmodni, hogy lesz idő, a mikor a világitásra használt légszesz, no meg a glaszékeztyük és az ünneplő szalonkabátok pecséteinek tisztitására használt benzin, óriási gépeket, motorokat, csodálatos szerkezetü közlekedési eszközöket fog hajtani?