Hatvankét évvel ezelőtt Darzsilingben, Tibet kapujánál, meghalt egy magyar ember: - ki nem ismerné nevét? – Kőrösi Csoma Sándor. Halálos ágyán, lázálmai közt is mindegyre a Ihasszai láma levelét várta, engedelmét arra, hogy Tibet földjére tehesse lábát, a titokzatok országába, melyen előtte napnyugati ember nem vándorolt soha.

Meghalt s nem érhette el vágyát. És Tibet még hosszu évtizedeken át, szinte napjainkig, a titokzatok országa maradt. Mert a Schlagintweit testvérek, kik ötvenhárom évvel ezelőtt keltek át a Künlün nyugati részén s utána az angol és orosz utazók, majd Széchényi Béla gróf és Orleans Henri herczeg, egy-egy lépést téve előre, Tibetet a maga egészében Ázsia és a világ egyik legkevésbé ismert országául hagyták.

Tibet igazi felfedezése Hedin Szvenre, arra a bátor svéd utazóra várt, ki most számolt be a magyar közönségnek is harmadik és fáradalmakban, sikerekben legemlékezetesebb tibeti felfedező-útjának eredményeiről. Ez utazásról már most volt egyszer szó a „Vasárnapi Ujság”-ban, a mult őszön, midőn Hedin Szven eltünésének hire érkezett. Ekkor még nem ismerte a világ felfedezéseinek egész nagy jelentőségét.

Hedin Szven – és nem Sven Hedin, a hogy lapjainkban emlegetni szokták, mert Szven a keresztneve – tizennyolcz évvel ez előtt, Vámbéry Ármin tanácsa és ujjmutatása szerint kelt első ázsiai utjára. ( Első munkája is Vámbéry ajánló bevezetésével jelent meg.) Akkor huszonhat éves volt, most negyvennégy éves férfiu.

Előbb Perzsiában járt, aztán beutazta Közép-Ázsiát Kasgartól, majd a Takla-Makan sivatagot Khotanból. Tizenkét évvel ezelőtt, 1896-ban hatolt be először éjszakról Tibetbe, amaz országba, mely titokzatosságával s a fehér foltokkal, melyek ismeretlen tájait jelezték a térképen, kora ifjuságától fogva izgatta képzeletét s kihivta ritka lelki erejét.

Ez első, s reá következő második tibeti felfedező utazása, és munkái, melyeket Tibetről s népéről irt, az ujkor legnevezetesebb és legbátrabbnak ismert utazói sorába emelték Hedin Szvent.