Biró Lajos elbeszéléseiből egy füzetre valót adott ki most a Magyar Könyvtár. Összesen nyolcz novella van benne, megkapó, erős dolgok, az iró termése javából. Az egész kis gyűjteményt valamivel nyugasztalóbb, derültebb hangulat fűzi egybe, ezekben az iró nem kap bele olyan kemény kézzel a lelkünkbe, mint régebbi novellás könyveiben, lágyabb hangokat keres, az olvasónak inkább gyöngédségére igyekszik hatni.

Iróniája előtör egyik-másik novellában, pl. az Ostobaság és A hála czíműekben, sajátos fölfogása a szerelemről kiviláglik A bálvány-ból, de ezek sem hatnak olyan kemény igazsággal, mint Biró régebbi novellái.

A beteg leány, a ki szenvedését mint családja jóvoltáért hozott áldozatot fogja fel, - a fiatal leány okos és elmés győzelme a vénülő, kaczér asszonyon, az öreg asszony bánata, mikor egy boldog házasságban eltöltött élet után megtudja, hogy a férje hű és gyöngéd volt hozzá mindig, de sohase szerette igazi szenvedélylyel, egy automobilos karácsonyi farkas-kaland – ezek a témák.

Biró Lajos irói természete kinyilvánítja magamagát ezekben a novellákban is: mesét konstruálni és előadni pompásan tud, érdeklődésünket meg tudja fogni és végig a kezében tartani, de alakjai inkább absztrakcziók, egy megfigyelés, egy ötlet, egy gondolat képviselői, mint igazi emberek. Ezért ha a novelláira visszagondolunk, inkább a mesékre emlékszünk, mint az emberekre.