A baccarat-láz ismét elpusztított egy családi boldogságot. Ez a veszedelmes játék már annyi embert kergetett az öngyilkosság és bün utjára, s mégis akadnak emberek, a kik megfeledkeznek magukról, családjukról s a zöld asztal mellett barátságot kötnek a veszedelmes démonnal.

A minap egy postafőtiszt: Donát Ármint adta meg az árát a baccarat-szenvedélyének. A mikor már elvesztette tekintélyes vagyonát, feldulta családi tüzhelyét, tönkretette idegzetét a kártyaasztal mellett, egy fokkal lejjebb sülyedt s annyira megfeledkezett magáról, hogy a főváros egyik postafiókjában, a hol barátját látogatta meg, egy észrevétlen pillanatban ellopott a pénztárból 10.000 koronát.

A bünös uton szerzett pénzzel ujra visszatért a kártyabarlangba, a hol tovább játszott, tovább vesztett, a míg egy fillérje volt. S a mikor a lopott pénzt is elvesztette, jött az utolsó csapás: a büne kitudódott s a zöld asztaltól a rendőrségre vitték, a hol letartóztatták.

Szerencséjére, családja kifizette érette az ellopott összeget s a Donát ellen tett panaszt visszavonták, mire szabadon bocsátották. Donáttal egygyel szaporodott azok száma, a kiket a kártya kergetett a végomlásba.