Megkérdeztem H. Elliott egyet. tornatanártól, hogy milyen fokon áll az iskolai testnevelésügy az angol iskolákban? Szavaiból kiéreztem, hogy bizony egy cseppet sem fényesebben, mint minálunk. Említette, hogy a legtöbb iskolában hetenkint két fél óra torna van – s a torna a legtöbb helyen még fakultatív tárgy lévén – csak az tornázik, aki akar. Jelenleg azonban változásokat készül a kormány eszközölni. A kötelező három tornaórát behozzák minden iskolában, az összes iskolák megfelelő tornatermet kapnak s így remélik, hogy az évtizedeken át elhanyagolt iskolai testi nevelés jobb gyümölcsöket is fog teremni.

Az odavaló viszonyok tehát többé-kevésbé olyanok, mint a mieink: a vezetők egyik fele a német rendszer, a másik fele a svéd tornarendszer felé hajlik; az iskolai testneveléshez valóban értő tanárság jó nagy része pedig a dán népek tornászatáért lelkesedik, kiknél a német és svéd tornarendszerből egyesített reformrendszer jelenleg a legszebb fejlődés korát éli. Nevelő tornászatuk máris világhírű.

H. Elliott úr szivességét megköszönve, munkánkba fogtunk. Minden másnap tartottunk gyakorló órát. A gyakorlatok kivitele – tekintve a rendelkezésünkre álló rossz tornaszereket – megfelelő volt. Az első napokban gyakorlatrészeket és a szerhez való menetelést ismételgettük, az utolsó két alkalommal pedig a teljes versenyanyagot vettük át. Tréning után kellemes volt a 10 – 15 peczig tartó fürdőzés.

Munkánkat senki sem kísérte figyelemmel. Az olimpiai vezérlő bizottság más egyéb dolgokkal volt elfoglalva. Ha el is tudtuk végezni a dolgainkat magunkra hagyva, mégis jól esett volna egy kis érdeklődés a vezetőség részéről. Csupán Brüll Alfréd urral találkoztunk, ki a mi munkánk iránt is a legmelegebben érdeklődött.

Értesültem, hogy a versenyzők többi csoportjai is magukra voltak hagyva – kivévén az uszókat és birkozókat, kikkel Vida Henrik mindenkor együtt volt.

Igen jó lett volna, ha Muzsa Gyula orsz. képviselő vezetőnket nemcsak olimpiai bankett és bálrendező kisérők, hanem oly urak is támogatták volna, kik a versenyzők dolgait szívükön-lelkükön viselik. Elvégre is a verseny s csak ennek sikerdus befejezését követheti a mulatság. No, de erre is fátyolt. Majd máskor – a közel jövőben – még rosszabb is lehet helyzetünk.

Az idegenek közül leggyakrabban a cseh, norvég és dán tornászokkal találkozunk, kik szintén a polytechnikum tornacsarnokában treniroztak.
Az atléták, uszók, evezősök, czéllövők, vívók, birkozók tréningjét más-más vezetők igazgatták; az ő tréningjüket nem kísértem figyelemmel s ez okból róluk mit sem írhatok.