Beszámoló utleírás.
Írta: Kmetykó János.
(Folytatás)

A tornászati versenyek julius hó 14., 15. és 16-án zajlottak le a Stadionban. E tornászati versenyek két részből állottak: egyéni versenyekből és csapatversenyekből. (Mintacsapatverseny)

Az egyéni versenyeket 14-én és 15-én délután 2 órától 6 óráig bonyolították le. Magyar versenyzőink közül Antos Mihály és Gráf Frigyes az első nap, Szabó Kálmán, Nyisztor János és Gellért Imre pedig a második nap délutánján versenyeztek.

E versenybe 128 tornász volt benevezve, de csak 96 versenyző indult. A következő nemzetek versenyzőit láttam: belgák, németek, olaszok, franciák, hollandok, angolok, finnek, kanadaiak, magyarok, törökök, norvégek, dánok, svédek stb. A világ leghírnevesebb tornászai indultak, u. m.: Steinernagel, Wolf, Weber (német); Braglia, Innocenti (olasz); Segura, Mounier (franczia); Aspinal, Ford (angol); Czada (cseh) stb.

A versenyzőket csapatokba osztották. Egy csapat 8-10 tornászból állott. Ha egy csapat az egyik tornaszeren bevégezte versenygyakorlatát, egy rendezőbizottsági tag egy másik tornaszerhez vezette a tornászokat. Minden tornaszernél más-más három bíró pontozott.
A versenyszabály megfelelő, sőt eszményinek volt mondható. Módot nyitott minden versenyzőnek arra, hogy teljes képességét kifejthesse, mivel az összes versenyszereken szabadon választott gyakorlatokat kellett végezni. Előírt gyakorlat nem volt.

A verseny a következő szereken folyt le: nyujtó: egy lengési és egy lengésnélküli (erő) gyakorlat; korlát: egy kombinált lengési és lengésnélküli gyakorlatrészekből összeállított gyakorlat; gyűrűhinta: egy gyakorlat hintázással és egy gyakorlat helyben (erőgyakorlat); ló: egy lengési gyakorlat, továbbá függeszkedés kötélen. Győztes volt az, ki a hét gyakorlatból a legtöbb pontot kapta. Minden versenyző tartozott résztvenni mind a hét gyakorlatban.

A tornaversenyszabályzat tehát tökéletes volt, de igen fontos kelléke hiányzott: a tapasztalt nemzetközi zsűri. Csak angol bírák pontoztak.
Akadt olyan bíró, aki egy értékes, nehéz gyakorlatra 6-8 pontot adott és egy nyaktörő lóugrást 20-22 ponttal értékelt.

Igen kellemetlen volt az is, hogy a bírósági tagok csak angolul beszéltek. Még a tornászati versenyek főrendezője sem tudott németül avagy francziául. Így alig akadt vezető avagy versenyző tornász, akinek esetleges kérését képesek lettek volna megérteni és figyelembe venni. Egy ily világverseny alkalmával ez igen kellemetlen állapot.