Nagyvárad legújabban bőven termi és neveli a poétákat: a legifjabb irodalom talentumainak egész sora vagy Nagyváradról való, vagy Nagyváradon, mint állomáson át jutott az irodalom központjába. Ennek a jele ez a most megjelent könyv is, a mely Holnap czímmel hét poéta újabb dolgait gyüjtötte össze. A czím nyilván azt jelenti, hogy ezek a heten ma még fiatalok, küzdenek az elismerhetésért, de még a holnaptól, az útban levő fiatal nemzedéktől várják, hogy idejüket beteljesítse.

Hárman köztük: Ady Endre, Dutka Ákos és Juhász Gyula lapunk olvasóinak is jó ismerősei s a mai fiatal magyar líra legkiválóbbjai közül valók. A többiek is erős legényeknek látszanak. Babits Mihányban nem mindennapi tudást és intelligencziát ismertünk meg szeszélyes, bogaras, különczködő, de művészi hajlamú természete. Balázs Béla, az egyedüli a hét közt, akinek Nagyváradhoz nincs köze, finom, elmélkedésre, a gyorsan elillanó, nagyon differencziált hangulatok megragadására hajló lélek.

Emőd Tamás friss, ropogós ritmusokban érdekesen kisérletezik a régies magyar témáknak a mai stillel való megegyeztetésére. Hölgy is van a kötetben: Miklós Jutka, egy még nem egészen kész, de érdekes és értékesnek igérkező költőnő, bátor, az életbe erős szemmel belenéző, asszonyos lélek. A héttagú társaság kritikust is választott magának Antal Sándor személyében, a ki mindenik vers-csoport elé valami kis arczkép-félét írt az egyes költőkről. Ezek a kis kritikai tanulmányok nem érdektelenek, de jóval kiforratlanabbak a verseknél, melyekhez bevezetőül irattak.