Egy időben többször irtam a Magyar Pénzügy-ben a községi takarékpénztárakról.
Nem tulajdonitok nagy jelentőséget akkori közleményeimnek, mégis konstatálom, hogy azóta a községi takarékpénztárakkal elhallgattak.

Nem is nekünk valók, mert nem felelnek meg a hazai viszonyoknak.
Csak utánzásai lennének az iparilag erős nyugat alkotásainak. Bővebben indokolni ezt felesleges, elég hivatkozni például a csehországi állapotokra, ahol minden valamirevaló község egy-egy gyári telep, a mezőgazdaság is sokkal belterjesebb, mint nálunk, ahol a gazdálkodás még mindig meglehetősen külterjes, az ipar és kereskedelem pedig még a nagyobb központokon is gyengébb.

Szóval mi még mindig földmivelő ország vagyunk, igy tehát egyrészről a földmivelőkre kell elsősorban támaszkodnunk, másrészről pedig ezeket kell a szükséges kölcsönökkel támogatnunk. Boldogult Fáy András bizonyosan igy ismerte a hazai viszonyokat, mikor az első takarékpénztárt alapitotta. 

És én most, midőn a vidéki pénzintézetek feladatairól akarok elmélkedni, bizonyságul hivatkozom vidéki kartársaimra, akik igazolni fogják, hogy a mi földmivelő közönségünket még most is valósággal bele kell kényszeriteni a váltó-kölcsönök felvételébe. Azt meg éppen felesleges hangoztatni, hogy a hosszabb lejáratú törlesztéses kölcsönök nem a mi kisebb birtokosainknak valók, mert ők tapasztalat szerint nem igen szivesen kötik le még unokáikat is ily adóságokkal. 

Nehogy félreértessem, már most hangsulyozom, hogy egy pénzintézet, még a vidéken is – lévén maga is kereskedelemi alkotás – az iparosokat és kereskedőket nem mellőzheti, vagyis helytelenül cselekednék, ha pusztán a földmivelőkre támaszkodnék, de az általános jólét és közvagyonosodás előmozditása lévén a főczél, a földmivelők kötvényes kölcsönei elől sem zárkózhatunk el.

Azt fogják mondani erre a magasabb pénzügyi körökben, hogy a kötvény nem mobil. Hát én itt vénültem meg egy vidéki takarékpénztár vezetésében, de jó lélekkel állithatom, hogy egy rövid lejáratu kötvényes kölcsön éppen olyan hamar, de mindenesetre biztosabban hajtható be, mint egy vidéki váltó, kivált ha mindkettő jelzálogilag biztositva van.