A rettenetes vész, a mely állandóan dühöng Ázsiában, átütött Európára is és Szentpétervárott ezrivel szedi áldozatait. A halottaskamrák zsufolva vannak, a holttesteket százával szentelik be a temetőkben. Borzalmasan érdekes az a képünk, a mely egy ilyen szomoru temetési szertartást ábrázol.

Ködös őszi délután… hosszu sorban ott állnak a koporsók a hosszu árok partján, a melyet közös sir gyanánt ástak a járvány áldozatainak. Csak néhány szürke alak áll a koporsóktól illő távolban, nehogy a miazma mérge őket is megfertőzze. A nagy lapos süvegű pópa végigmegy a koporsók előtt és megáldja a szerencsétleneket a kik elhullottak a fekete vész csapása alatt, a melylyel szemben mindmáig tehetetlenül áll az orvosi tudomány.

Csak arra szoritkozik a közigazgatás, hogy mindenféle óvóintézkedésekkel meggátolja a járvány terjedését. Ezen munkálkodik most lázas igyekezettel a magyar kormány is: szigoruan ügyel a határra és minden Oroszországból érkező embert és árut fertőtlenít, hogy a rettenetes betegség ellen megvédje az ország határait.