Az európaszerte uralkodó s az 1906. év elején életbelépett új szerződés komplexumokban különösen kiélesedett általános védelmi irányzat mellett súlyt kellett helyezni arra, hogy Szerbia nyers termékeinek behozatala Magyarországba, illetőleg Ausztriába (gabonaneműek, élőállatok, hús, szilva stb.) nyugati kivitelünk elé torlódott nehézségek okából lehetőleg korlátoztassék, illetve a mi az élőállatokat illeti, egészen meg is szüntessék, — a mi viszont a szerbeket természetesen arra indította, hogy kiviteli czikkeink vámjainak leszállítására irányuló törekvésekkel szemben a legmerevebb tartózkodás álláspontjára helyezkedjenek, attól a gondolattól vezérelve, hogy a saját nyerstermékeik kivitelének korlátozása fejében legalább a belföldi ipari termelés fokozásában és versenyképessé tételében találjanak kárpótlást. Ez ellentétes érdekek méltányos kiegyenlítése adja meg az új szerződés sajátos képét. 

Szerbia még jó ideig utalva lesz arra, hogy szükségletének javarészét a magyar és osztrák ipar és kereskedelem által fedezze, illetve a nagy vámokat áthárítsa az ottani fogyasztókra. Kivételt tesznek ez alól azok a czikkek, melyekben Szerbiának már ez idő szerint is jelentékenynek mondható termelése van, mint pl. a czukornál vagy a sörnél; ( a szerb autonóm vám a nyers czukorra 25 dinár, a finomítottra 40 dinár, mely az új szerződésben 20 és 30 dinárra mérsékeltetett, a hordó sör vámja 25 dinárról 10 dinárra szállíttatott le.) 

Magyarországnak fontos kiviteli czikke Szerbiába a bőr, melynek vámja körül hosszas és heves viták folytak, tekintve, hogy Szerbia saját termelését e czikkekben is védeni kivánta. Az eredmény a hazai érdekeltség kivánalmai szempontjából mindazonáltal kielégítőnek mondható, a mennyiben talpbőrre 66, talpbélés és mindennemű hulladékbőrre 30, fehér vagy sárga blankbőrre 75, feketére 70 dinár lett megállapítva, ismételten hangoztatva, hogy a tételekben az eddigi obrt adó is benfoglaltatik; a czipők vámja tekintet nélkül azok sulyára, természetesen szintén 100 kg-ként egységesen 270 dinár, közönséges faárukért 15-60 dinár, a finomabbaké 30-120 dinár, hajlított fabutoroké 25 dinár, csomagoló papirosé 5-7 dinár, nyomdapapirosé 11 dinár, rajzpapirosé 25 dinár, egyéb papirosé 14 dinár lesz. Kedvezőknek mondhatók a vasnál és egyes vasáruknál elért eredmények, a nyersvas vámmentesen lesz Szerbiába bevihető (eddig 0.50 vám), pléh 5 dinárt fog fizetni. 

Teljes szakítást jelent az új szerződés mezőgazdasági szempontból s a multban követett azzal a gyakorlattal, mely lehetővé tette, hogy a túlnyomóan mezőgazdasági termeléssel foglalkozó s a termékek kivitelében érdekelt államok a mi piaczainkon sokkal nagyobb kedvezményeket élveztek, mint hasonló termékekből saját kivitelünk a minket érdeklő kiviteli piaczokon. 

A Szerbiával most megkötött szerződésben kimagasló momentum gyanánt érvényre jut végre az az elv, melyért gazdasági érdekelteink évtizedek óta, a legujabb időkig azonban sikertelenül küzdöttek: mely szerint mezőgazdasági termelésünket nekünk is ugyanolyan mértékű vámvédelemben kell részesítenünk, mint a mily vámokkal óvják hasonló termelésünket a mi nyugati szomszédaink – főként pedig a német birodalom; úgy, hogy a kérdéses termékekből piaczainkra irányuló behozatal határainkon hasonló nagyságú védőgátakat találjon, mint a minőkkel ugyane czikkekből való saját kivitelünk ama külsőországok határain találkozik, a melyek piaczain a belföldi fogyasztás által igénybe nem vett termelési fölöslegünk értékesülést keresni kénytelen.

Hogy ez az elv a most megkötött első Balkán szerződésben a maga teljességében érvényesül, kitűnik a szerződésnek mezőgazdasági termelésünket érdeklő vámengedményeiből s az ezekkel kapcsolatos egyéb fontosabb rendelkezéseiből.