Az utolsó lóversenyek is lezajlottak a sportkedvelő Párisban, kezdődik a téli szezón. Az igaz, hogy odaát nem olyan hideg az ősz és a tél, mint minálunk – kivált mostanában – és ezért még mindig bundák és prémek nélkül sétálhatnak az előkelő hölgyek, a kiknek az idén még furcsább, mondhatni: hóbortosabb a divatjuk, mint valaha – a mint ezt két képünkön is láthatjuk.

Az ugynevezett „robe plate”, vagyis a sima ruhák a divatosak, amelyek hasonlítanak némileg a valamikor nagyon kedvelt reformruhákhoz, de a míg ezeket füző nélkül is lehetett hordani, addig az uj divatu ruhák szorosan a füzőhöz illeszkednek.

Ebből a szempontból a legczélszerűbbek a bársonyruhák és valószínü, hogy az idén ez a mindig megunt és megint ujra felkapott szövet lesz a legnépszerübb divatczikk.

Érdekes a most divatos ruhákban az is, hogy az ujja rendkívül szük – erre a körülményre külön is figyelmeztetnünk kell hölgyeinket. Mert édes Istenem, minek is prédikáljunk a divat ellen, mikor nincs, a ki szót fogadjon nekünk.

Azért csak rajta, szép hölgyeim, csináltassanak minél több divatos ruhát (jövőre már ugyse lesz divatos) – vásároljanak hozzá méteres átmérőjű kalapokat (jövőre majd körülvágathatják) és hozzá nagy, óriási muffokat, csak rajta – ha nem áll a sarkára a férjük és nem tiltakozik a pazarlásuk ellen.

Persze, a fukar, a kapzsi férjek – ők azt szeretnék, hogy minél szebbek, minél hódítóbbak legyenek önök, de az erszényüket nehezen nyitják ki! Le a férjekkel, éljenek a hölgyek, éljen az uj divat! Éljen a czifra nyomoruság – hogy megélhessenek a szabók, a divatárusok és a végrahajtók!