Világhirű hazánkfia, Stein Aurél, a kiváló utazó megérkezett immár Indiába harmadfél évig tartó fáradságos és nagysikarü expedicziójából.

„Sand-buried Ruins of Khotan” czímű könyvének magyar átdolgozójához, Halász Gyulához intézett legújabb levele már „európai” czivilizácziójú helyről kelt a múlt hó vége felé. Az érdekes levelet, a mely a nagyszabásu expediczió befejező részét ismerteti, itt adjuk közre csaknem egész terjedelmében:

Leh, Ludák, 1908, október 26.

Mélyen tisztelt Uram!

Fölötte sajnálom, hogy márcziusban írt hosszu és nagyon megörvendeztető leveléért csak most küldhetem hálás köszönetemet, midőn nehány nap óta kezemben vannak alig két hónappal ezelőtt irt kedves sorai.

Visszatérve ama hosszú sivatagi utazásból, melynek egyes részleteiről Kegyed valószinűleg a mult hó folyamán cziméhez is megküldött levelemből márértesült,majdnem másfél hónapon át kellett küzdenem oly feladattal, mely nem hagyott a legcsekélyebb pihenő időt és bizony kemény próbára tette kitartásomat.

Minden segédkezés nélkül rendeznem kellett és gonddal elcsomagolnomszáz nagy ládát megtöltő régészeti leleteimet. Épen ez idő alatt kellett elvégeznem ama nagy előkészületeket is, melyeket a most bevégzett fölötte nehéz kutató utam a Yurun-kás folyó jégforrásaihoz, meg a tibeti fensik legpusztább részén át okvetlenül megkivánt.

Utam befejező része nagy fáradsággal ugyan, de teljes sikerrel is járt. A Yurun-kás forrásait és legfelső folyását övező magas hegylánczokba sikerült behatolni olyan physikai nehézségek daczára, milyenekkel eddig Közép-Ázsiában sehol se kellett szembe szállnunk. Nagyszerü jégfedte hegyvilág ez, melyet teljes hatalmasságában kevés emberi szem láthatott. Térkép-felvételeinket és fényképeimet 17,000 – 19,000 lábnyi magas hegycsucsokról kellett készitenünk. De nehezebb volt talán még az előre haladás a mélyen bevágott fölötte szük völgyekben.

Könnyünek látszott ezután az utazás a tibeti fensíkokon. De a zord időjárás és a vegetatio majdnem teljes hiánya sok nehézséget okozott. Az Akszai-csin eddig teljesen ismeretlen részén át a Kara-kás folyam forrásaihoz haladtunk, mindig 15,000 lábnál nagyobb magasságban.

Földrajzi szempontból fölötte erdekes hegyvidéken jártunk, de sivárabb terepet az igazi homoksivatagon kívül sehol se láttam. Meg a víz is sokszor hiányzott. Állataink közül annyit vesztettünk, hogy bizony volt ok örülnöm, mikor végre elértük széles Kara-kás völgyét.

Innét egy rég feledébe ment utvonal felkutatása Khotan felé volt utolsó feladatunk. Épen bevégeztekor, midőn felmásztunk egy glecser feletti szoroson a körülbelül 20,000-nyi magasságban levő Kun-lun vízválasztóhoz, ért ama baj, hogy egyik lábamon megfagyott több ujjam.

Szerencsére most már nyitott volt az út Ladák felé, melyet 16 napi gyorsitott menetelés után a Karakoram magas szorosain át további baj nélkül elértem. Itt orvost és kellő gondozást találtam. A szükséges operatio két ujjam vesztével szerencsésen végződött, és a sebhelyek gyógyulása oly jól halad előre, hogy négy-öt nap mulva remélem folytathatni utamat Kasmirba. De persze igy is két hétnél többet vesztettem.

Deczember kezdetén kivánok Bombayból Európába indulni, ha ugyan megjön a Londonból várt megerősítés az indiai kormány részéről „deputatióm” ügyében tett előterjesztésekhez. Ez esetben szülővárosomat 4-5 napra meglátogathatnám karácsony előtt. Szivesen maradnék hosszabb ideig, de sürgős feladat hí Londonba. Hosszabb hazai látogatást el kell halasztanom, míg személyes szabadságra mehetek tavaszkor. Akkor aztán örömest beszámolnék utazásomról hazai földön is.

Kérem adja át szives üdvözletemet Lóczy tanár urnak és ha esetleg meglátogatná, Szily K. őméltóságának is. Melegen üdvözli igaz tisztelője és hálás hive

Stein Aurél "