György szerb trónörökös már visszatért pétervári útjáról, melynek sikeréről olyan hírek érkeznek, hogy György herczeg ha határozott igéretet nem is, de bátorítást mindenesetre kapott a czártól és az orosz kormánytól. A szerb kormány mindent elkövetett, hogy Szerbiának barátokat szerezzen; politikusoknál, szerkesztőségekben, mindenütt igyekezett részvétet kelteni hazája iránt.

Mindenki tudja, hogy Oroszországban nem szűnt meg, és talán sohasem szűnhetik meg egészen a pánszlávizmus; természetes tehát, hogy a szláv testvériségre hivatkozva, több-kevesebb jóbarátot mindenkor fog találni Szerbia Pétervárott, de hogy szimpátiánál egyebet is kaphatna, ezt alig hisszük. Csupa barátságból az államok ma már nem rohannak konfliktusokba.

Mindazonáltal Oroszország állásfoglalását várja most az európai közvélemény. Több jel arra vall, hogy az illetékes orosz körökben két vélemény küzd egymással s lehetséges, hogy ez késlelteti a czár válaszának elküldését királyunk levelére. Ezt látszik megerősíteni, hogy egyes angol lapok, a melyek az annexióval szemben kezdettől fogva ellenséges álláspontot foglaltak el, még időszerűnek tartják, hogy merev állásfoglalásra izgassák Oroszországot. Ezeknek a londoni ujságoknak a közleményei persze nem esnek nagyobb sullyal a mérlegbe, mint a minőt megérdemelnek s épenséggel nem alkalmasak arra, hogy az illetékes angol körök vélekedésére következtessünk belőlük.