A német főváros nagyobb utvonalain olyan nagy a forgalom, hogy a közuti villamosvasuti kocsik csak nagyon lassan haladhatnak, mert máskülönben igen veszedelmes lenne az utczai közlekedés.

Ezért az a terv merült fel, hogy a villamos vasutakat át kell alakítani, különösen a forgalmasabb utak mentén, földalatti vagy földfölötti vasuttá. Miután a földalatti vasut épitése rendkívül költséges és azonkívül az épitkezés tartamára megakasztaná a forgalmat is, a tervező mérnökök a földfölötti vasutban állapodtak meg.

Hogy kipróbálják, vajjon ez a vasut nem fogja-e elékteleníteni az utakat – mert egy nagy városban a szépészeti szempontokat is figyelembe kell venni – felépitették az utvonal egy darabját, a mint azt mai számunkban közölt képünkön láthatjuk. Mind a két vágány egy, az ut közepén elhelyezett hatalmas pillérsorozaton nyugszik, a mely kovácsolt vasból készül.

A vágányok a 3-ik emelet magasságában huzódnak végig a pillérek két oldalán; minden állomáson lépcsők vezetnek a kocsikhoz. Ez a körülmény mindenestre kényelmetlenné fogja tenni a közlekedést, mert a közönség nem szeret háromemeletnyi lépcsőt járni, hogy villamos vasutra üljön.

A rendszer előnye ezzel szemben az, hogy a magas pályán a kocsik teljes gyorsasággal haladhatnak, a nélkül, hogy szerencsétlenséget okoznának.