A New-York – Párisi automobilverseny.
Mai képünk a világkörüli automobilverseny new-yorki startját mutatja, mely február hó 12-én történt meg New-Yorkban, Mr. Colgate Hoyt, az automobile Club of America elnökének pisztolylövésére.
A startnál, melyben a Thomas, Züst, Protos, Motobloc, De Dion és Sizaire & Naudin-kocsik vettek részt, körülbelül 50.000 főnyi közönség tolongott ugy, hogy 300 rendőr alig birta a kiváncsiakat visszatartani. Lapunk közlései alapján olvasóink előtt a versenyző kocsik tervbevett utja valószinüleg ismeretes. Az amerikai szárazföldi utvonal Newyorkból az Erie és Michigan tavak mentén Chicagóba, innen Omahán keresztül a Missisippin át a Sóstóhoz és a Rocky Mountains-on keresztül San-Franciskóba. Ez az utvonal 5357 kilométer.
San Franciskóból 8 napi hajóuttal Valdesbe mennek a résztvevők az Alaska-félszigeten fekvő kikötőbe. Azután ismét saját erejükből Fairbankson keresztül Toranába jutnak a Yukon-folyó mellett s innen a Behring-szoroshoz. A Behring-szoroson keresztül ismét hajóval mennek a kocsik ész az East-Capnál kötnek ki.
Innen Északszibéria partjain van kijelölve az ut a Lena-torkolatig, majd innen a Lenán fölfelé Jakutskon és Irkutskon keresztül a Bajkál-tóig, ahonnan a transszibériai vasút mentén Jekaterinburgon és Moszkván keresztül Szentpétervárra megy. Pétervárról az utvonal Kowno határállomáson keresztül Königsberg – Berlin és Köln érintésével Bretagneban vezet s innen Párisba.
Az egyes utszakaszok hossza a következő:
Egyesült Államokban 5357 kilométer
San Francisko – Valderi hajóut 3440 kilométer
Alaskában 2006 kilométer
Behring-szoros 70 kilométer
Szibéria 10.842 kilométer
Oroszország 3256 kilométer
Németország 1483 kilométer
Franciaország 340 kilométer
Összesen : 26.794 kilométer
Ezen rengeteg ut nehézségeit a rendezők, amint már a kezdet nehézségei mutatják, talán kissé alábecsülték. Ha már a New-York – chicagói ut nehézségei okoztak annyi gondot és fáradságot, hogy a tervezett 5 nap helyett 14 napra nyult az utazás ezen része, mit várhatnak a további nagyobb nehézségekkel bővelkedő utvonaltól.
Már az Egyesült Államokban a Rocky Mountains vidékein is sok nélkülözés vár a versenyzőkre, hát még Alaszkában. Itteni szakértők véleménye szerint a télen uralkodó óriási hideg, a veszedelmes viharok (Blizzard) és a jeges-hómezők teszik lehetetlenné az automobil-közlekedést; a melegebb időszakban eddig az egész vidéket bevonó tundra csalékony felszine egyáltalán járhatatlan automobil számára. Amellett a vidék, bár ötször akkora, mint Magyarország, ugyszólván csak néhány kikötővárosa bir lakossággal.
Hasonló a helyzet Szibéria északkeleti partjain, mely mocsaras tundra által bevont alacsony fensik. Itt is igen kemény a tél. A január havi középhőmérséklet -20 – 35 celsiusfok-ig változik s még julius hóban is alig éri el a 10 – 12 fok-ot. A délebbre fekvő vidékek nem sokkal kedvezőbbek az utazás számára s azért ez a vidék is alig lesz járható az automobilik számára.
A világkörüli automobil-út sikere, amint látjuk, tehát igen kétséges és bár siker esetén sem adhat más eredményt, mint a peking – párisi ut, tudniillik, hogy az automobil vasutat nélkülöző rosszabb utviszonyokkal biró vidékeken is jó közlekedési eszköz lehet s hogy járhatatlan utakon is áthuzható, áttolható megfelelő emberi és állati segítséggel, illetőleg pénzáldozattal, mégis bámulattal kell adóznunk a merész vállalkozóknak, akik annyira lelkes hívei az automobilizmusnak, hogy, dacára e kedvezőlten kilátásoknak, nekivágtak a veszedelmes utnak.
A versenyző kocsikról különben következő adatok állnak rendelkezésünkre:
Az amerikai Thomas-kocsi 60 lóerős, négyhengeres, lánchajtásu, 2200 kg. sulyu, két egyenként 500 literes benzintartálylyal bir. Vezetői Roberts Montague és Harold Brucker.
A franczia De Dion-kocsi 30 lóerős, négyhengeres, kardanhajtásu, 3000 kilogramm sulyu, 700 liter ürtartalmu benzintartálylyal. Vezetői: Bourcier de Saint Chaffray, Austran és Henri Hansen.
A francia Motobloc-kocsi 24/30 lóerős, lánchajtásu, 2920 kg. sulyu. 325 literes benzintartálylyal. Vezetői: C. Godard. A. Hne és R. M. Livier.
A francia egyhengeres Sizaire és Naudin kocsi, mely 15 lóerővel és 1500 kg. sulyával a legkisebb tipust képviselte, már lemondott a versenyben való részvételről.
A német Protos kocsi 40 lóerős négyhengeres, kardanhajtásu, 2700 kg. sulyu, 800 liter ürtartalmu benzintartókkal. Vezetői: E. Maas, H. Knape és H. Kveppen hadnagy.
Az olasz Züst-kocsi 28/40 lóerős, négyhengeres, lánchajtásu, 1600 kg. sulyu, 500 literes benzintartóval ellátott. Vezetői: Antonio Scarfoglio, H. Haaja és Emilio Sartori.
Jelenleg az amerikai Thomas-kocsi vezet, mely Omaha közelében, tehát már vagy 1000 kilométernyire Chicagótól jár és most jobb utakon naponta körülbelül 160 kilométert végez. A könnyü és mégis nagy lóerőszámmal biró kocsi ugylátszik legjobban birja az út fáradalmait.
Második helyen most a Züst-kocsitól, míg a De Dion-kocsi még mindig Cedar-Rapid-ban, 350 kilométernyire Chicagótól vesztegel törött rugói miatt. Negyediknek és ötödiknek a Protos és Motobloc kocsik következnek, amelyek most hagyták el Chicagót.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!