Nagy Endre új könyvének legterjedelmesebb elbeszélése, mely a novellás kötetnek czímet adott, lapunkban jelent meg először; nem különben a novellák közül is egy-kettő. Olvasóink emlékezhetnek még a misokai földkirály szép leánya körül lefolyó vidám történetre: a tönkrejutott gentry úrfira, a ki kocsisnak öltözve akarja megközelíteni a gazdag örökösnőt s csúfos felsüléssel végzi.

Hasonló hangnemből valók Nagy Endre többi történetei is, hol szomorúbbak, hol vígak, de mind egy derült világfelfogásnak könnyed futamodású termékei, a gúny nem sebez bennünk mélyre, a fájdalom nem hat a lélek gyökeréig. Valamennyi jól, kellemesen van elbeszélve s minden alakjuknak megvan az a bizonyos hazulról való íze, a mely vonzóvá teszi őket szemünkben.

Nagy Endrének nagy szerencséje az, hogy jól tud gazdálkodni erejével, nem vállalkozik többre, mint a mennyit meg bír csinálni, nem erőlködik az olvasó szeme előtt izmait legyőző feladatokon. Így a maga körén belül maradva, a rendelkezésre álló eszközöket jól felhasználva, érdekes olvasmányt tud adni a közönségnek. Új könyve szép fejlődést jelent írói pályáján s bizonyára találkozni fog a közönség tetszésével is.