A portugáliai királygyilkosság részletei iránt szinte megcsappant az érdeklődés a fővárosban, mióta a Kardosék bankjáról, illetve a Kardos család férfitagjainak űzelmeiről lerántották a leplet.

Esztendők óta alig folytatott a rendőrség vizsgálatot furfangosabb szélhámosok ellen, mint a Kardos testvérek, a kik jelenleg már az ügyészség börtönében várják további sorsukat. A Kardosék űzelmei ma már minden ujságolvasó előtt ismeretesek.

A napilapok részletesen megírták, hogy mintegy tíz esztendő óta, mennyi hunczutságot követtek el Kardos Lipót s annak fiai: Kardos Árpád, Kardos Géza és Kardos Zoltán. Vidékről kerültek a fővárosba, a hol egy ideig az ismeretlenség homályába huzták meg magukat.

Egy szép napon azonban egyszerre pénzintézetet alapítottak. Hogy miből? Semmiből. Pénzük nem volt: de annál több hajlamuk a szélhámosságra. Felkutattak naiv, könnyen hívő embereket, a kiket el tudtak szédíteni, sok és szép beszéddel.

Egyesek adtak pénzt az üres kasszába, aztán jöttek mások, kis és nagy tőkepénzesek és vakon hittek az ügyes szélhámosoknak, a kiknek minden törekvésük az volt: pénzt szerezni minden áron, még tisztességtelen uton is.

És mikor lassanként behálóztak egy csomó embert, a kinek pénze Kardosék utját egyengette a társadalmi összeesküvésekhez Kardos Árpád, a mint mondják: a család esze, fellépett képviselőjelöltnek a mások pénzével, amelyből elköltött mintegy 70,000 koronát.

De ez mit sem használt, mert megbukott. Ez volt az első lépcső a lejtő felé és aztán megcsendesült Kardosék pénzintézete felett a lélekharang. Az emberek lassan rájöttek, hogy szélhámosokka van dolguk.

Megtörtént az első feljelentés, ezt követte egy második s mikor ez nyilvánosságra került, csak ugy tódultak a feljelentések a rendőrségre, a hol aztán nem sokat használt Kardosék szemfényvesztése, sőt még az sem imponált, hogy Kardos Árpád a szanatoriumba vonult, mert egy s szép napon, mikor a Kardosék gazságainak hullámai magasra csapkoktak, az egész díszes társaságot: az apát és három fiát a rendőrség letartóztatta.

Ezzel ugyan csak igazságot szolgáltattak de hogy és hol kapják vissza a szegény emberek megtakarított pénzecskéjüket, mely a Kardosék kezei között eltűnt s a mely meghaladja a félmillió koronát? Sehol.

A könnyen hívők egy része talán ismét gazdagodott egy tapasztalattal, hogy bizonytalan helyen ne helyezzék el pénzüket még akkor sem, ha a bank direktorok miniszterek barátságával is dicsekednek, mint azt Kardosék tették. Mert ezt tették örökösen.

Az áldozatok, a kiktől pénzt akartak kicsikarni, szentül hittek Kardosék szavaiban, hogy a pénzintézetüknél titokban nagy politikusok, előkelő bankok igazgatói nemcsak anyagilag, de erkölcsileg is érdekelve vannak. Kardos Árpád ezekkel a jelszavakkal ment előre bűnös utján, mely mint ismeretes, mégis a börtönbe vezetett.

Jellemző Kardos Árpád agyafurtsága az a körülmény, hogy mikor közeledni érezte a vesztét, hirtelen bevonult egy magán elmegyógyintézetbe, a hol valósággal szimulálta a melanchóliát. Azt hitte, hogy ezáltal nem fogják kihallgatni, tehát le sem tartóztatják s egy szép napon kivonul a gyógyintézetből s Amerikába szökik.

Ez a terve nem sikerült, mert ugy a rendőrorvos, mint a bírósági szakértők, a kik előkelő elmeorvosok, szinte egyszerre vizsgálták meg a vezérigazgató urat s egybehangzóan azt konstatálták, hogy Kardos Árpád a legkitűnőbb szimuláns.

Mikor bevitték a rendőrségre, még ott is szimulált, bambán nézett maga elé, mint a ki tudja, hogy mi történik vele, a kérdésekre alig vagy csak kitérően felelt, de mikor a vizsgálatot vezető kapitány tudtára adta, hogy előzetes letartóztatásba helyezi, menten megjött az esze s önérzetesen tiltakozott, de tiltakozása mit sem használt, mert kihallgatása után egy czellába vezették, a hol rendőrt adtak melléje, hogy valami kárt nem tegyen magába.

A letartóztatott bankigazgatók rendőri fotografáit itt mutatjuk be olvasóinknak.