Lapunkban bemutatjuk Edison legújabb fényképét, melyet özv. Puskás Albertnénak küldött, kinek férje testvéröcscse volt a nagy feltalálónak, Puskás Tivadarnak. E fénykép aláirásában Edison megemlékezik Puskás Tivadarról, s önként kinyilatkoztatja, hogy „ő volt a világon a legelső ember, a ki a telefon központ gondolatát adta.”

Ez a kinyilatkoztatás, mely szinte emfatikus is egy kissé, bizonyságot tesz egyrészt az Edison irigység nélkül való nagylelküségéről, de másrészt arról a nagyrabecsülésről is, melylyel ő boldogúlt hazánkfia iránt viseltetett.

A dolog tényleg úgy áll, hogy Edison, mikor felfedezte a telefont, egyáltalában nem reménykedett annak használhatóságában a praktikus élet szempontjából. Sőt azt hitte, hogy az afféle mulattató játékszer marad csupán. Ellenben a fonográftól sokkal többet remélt, mint a mennyit az élet eddig beváltott. Azt hitte, a fonográf-lemezek ki fogják szorítani a nyomtatott könyvek nagy részét. Egész köteteket akar leirni egy fonográf-lemezre, a mely lemezt csak be kelljen állítani a készülékbe, hogy az felolvasson a hallgatónak akár egy hosszú regényt.

Mikor Európába hire jött, hogy Edison feltalálta a telefont, akkor Puskás Tivadar Brüsselben tartózkodott. Egy táviró-gépet hozott volt oda Amerikából, hogy bemutassa a városi tanácsnak. A gép nyomtatott betűket továbbított egyik helyről a másikra, olyformán, mint a Hughes-féle táviró-készülék, csakhogy mig ennek kezelése igen komplikált, amaz oly egyszerű volt, akár az irógép.

Puskás arra gondolt, hogy ezzel a táviró-géppel az egy helyen lakó üzletemberek bonyolíthatják le üzenetváltásaikat. Központi szolgálatot akart bevezetni, az egyes előfizetők be lettek volna kapcsolva a központba s az kapcsolta volna őket össze egymással, ha táviratot akarnak váltani. Szóval a telegraf számára akart egy oly központi szolgálatot létesíteni, a minőt később a telefonra nézve szervezett.

A brüsszeli városi tanács hajlandó volt megadni a szükséges engedélyt Puskásnak, mikor ő azt olvasta a lapokban, hogy Edison felfedezte a telefont. Azonnal tisztában volt vele, hogy az Edison telefonja sokkal alkalmasabb az ő czéljaira, mint az a táviró-készülék, melynek szaadalmát megszerezte. Hajóra ült és visszatért New-Yorkba. Felkereste egy barátját, a ki bizalmasa volt Edisonnak.

Kimentek Menso-Parkba, s ajánlatot tettek Edisonnak a telefon pátens jogának átengedésére nézve. Edison elcsodálkozott az ajánlaton, s kijelentette nekik, hogy ő találmányának praktikus értéket nem tulajdonít. De sürgetésökre a pátens jogot átengedte. Az Európára szóló jogot Puskás szerezte meg ötvenezer dollárért, az Amerikára szólót barátja – ha emlékezetünk nem csal – hetvenötezer dollárért.

De mielőbb megkötötték végleg az alkut, Puskástól megkérdezte Edison, miként akarja hasznosítani a telefont. Puskás elmondta őszintén tervét, azt, a mit azután a gyakorlati életben is megvalósított. Ekkor kezdődött kettejök között a benső barátság, mely egész Puskás haláláig szakadatlanúl tartott.

Edison nem az egyedüli volt, a ki a telefon hasznothozó voltában keveset bízott. A tőke is tartózkodó álláspontot foglalt el. Puskás kénytelen volt a szabadalmi jogot potom áron vesztegetni el Európa legtöbb államára. Csak Párisban álltitotta fel a központi szolgálatot a saját vállalatában, meg Budapesten, mert itt sem talált olyan tőkepénzest, a ki pénzt mert volna befektetni a még ki nem próbált felfedezésbe.