A nagyműveltségű kis ország, mely 1809. évben mint finn nagyfejedelemség Svédországgal kötött szerződésben Oroszországhoz csatoltatott, nehéz küzdelmeknek volt szinhelye a legutóbbi évek alatt. Miután II. Sándor czár a hatvanas években életbe léptette a finn alkotmányt, a melyet I. Sándor czár adott az elhódított nagyfejedelemségnek, ez nagy lendületet vett úgy gazdasági, mint közművelődési téren. De már a nyolczvanas években az orosz reakczió rányomakodott a finnekre és a kilenczvenes évek végén a finn alkotmány, a melyet Bobrikov főkormányzó számos rendeletével a legnagyobb kiméletlenséggel rendszeresen aláásott, majdnem egészen elvesztette hatékonyságát.

Csak miután a japán háború szerencsétlen kimenetele folytán az orosz forradalmi irányzat ismét fölütötte fejét és átcsapott Finnországba is, a hol a minden áron oroszosító főkormányzó egy véres merényletnek esett áldozatául, tudták a finnek alkotmányuk újból való életbeléptetését kierőszakolni. A mostani czár végre ismét megerősítette a finn alkotmányt (1905. évi november 4-én) és hatályon kívül helyezett minden intézkedést, a melyet az utóbbi években foganatosítottak és a mely mind a finn alkotmány ellen irányult. A tartománygyűlés nyomban összeült és új emberek kerültek fölszinre.