Pech: idegen szó. De nagyon átment nyelvünkbe, talán azért, mert mindnyájan rendelkezünk vele. Én legalább még nem találkoztam olyannal, a ki egy kevés elmélkedés után nem konstatálta magáról, hogy – pech-je van.

Az emberek tudvalevőleg a saját ostobaságaikat és tökéletlenségeiket, melyeknek nyomában mindig kisebb-nagyobb kellemetlenségek járnak, egyszerűen pechnek keresztelik el.

Van azonban igazi pech is. Bosszantó, képtelen pech is, a mi – egy kis szójátékkal élve – szurokként tapad az emberhez.

Ez az uriember példának okáért, a ki itt olyan nagyon bánatosan tekint felénk, határozottan pechről beszélhet. Megesett, hogy egy bankpénztáros messze Svédországban sikkasztott, egy millió koronát emelt el s megszökött s mindennek miatta – őt csukták be. Hát nem pech ez?

Ha teszem fel az a bankpénztáros becsületes ember maradt volna, ugy a mi emberünk vígan járhatna-kelhetne a tavaszi verőfényben és eszeágába sem jutott volna a budapesti rendőrségnek, hogy érdeklődjék iránta.

Dahlen Erik Ágost stockholmi dohánygyári igazgatóról szól az ének. Stockholm szép város, de ott van az éjféli nap országában, messze északon. Azt pedig mindnyájan tudjuk, hogy ott a nappal és éjjel kissé végtelenben utazik.

Nyáron éjfélkor is az ég alsó peremén kaczérkodik a nap az álmos fjordokkal, télen azonban délben se nagyon mutatja magát. És szörnyen hosszuak az éjszakák. Mi következik ebből egy mulatós emberre?
Az, hogy az éjszakának szánt tivornyák is gyönyörüen elhuzodnak s tartósságukkal tultesznek egy-egy bácskai lakodalmon is. Ha van hozzá pénz és kedv is.

Itt a bökkenő.
A kedv csak valahogy előkerekedik a hideg szőkék birodalmában is, de a pénz ….az néhanapján ott is a legkevesebb. A dohánygyári igazgató is ugy vette észre. Egy pár rosszul bélelt spekuláczió, sorra lecsapó üzleti leégések s a dohánygyári igazgató már csak a szekerét igazgatta kifelé. Sietősen távozott a csőd elől, mely nagyon hasonlított a hamis bukáshoz. Annak pedig börtön a vége még Svédországban is.

És Dahlen Magyarországba jött. Vajjon miért:
- Valahová messzire el kellett bujdosnom – magyarázta a rendőrségen. – Ugy véletlenül Björnson iratai akadtak kezembe. A norvég jegesmedve kirohant Magyarország ellen. Elolvastam ….s idejöttem. Züllött ország ez, gondoltam magamban, sok baj van errefelé. Itt a zavarosban tehát legkönnyebb elrejtőzhetnem.

Talán ugy is lett volna.
De – és itt jön a pech – akkortájt egy Liedhelm Márton nevű nagy csibésztehetség, ki egy svéd banknál a pénzeket kezelte, egy millió koronát kezelt el hirtelenében s azzal sietősen a távozás himes mezejére lépett. A svéd rendőrség sokáig ütötte bottal a nyomát. Közben persze elküldte a körözvényt Budapestre is.

Kétezer svéd korona volt a sikkasztó fejére kitüzve. A napilapok is ékesen és czifrán irták meg a svéd Kecskeméthy sorsát. S ekkor az Erzsébet-körut 8. szám alatt homlokára ütött egy fővárosi állatorvos:
- Ez az! – ujjongott röviden és beállított a főkapitányságra.
- Megvan a svéd sikkasztó. Velem lakott egy lakásban, a személyleírása egészen ráillik. A napokban utazott el, talán Váczra, ha jól tudom.

Dahlen Erik volt az. Mivelhogy ritkán akad ide mutatóba svéd, hát őt nézték a svéd milliós sikkasztónak. Nem tellett bele huszonnégy óra s Dahlen Erik már a rendőrségen ült.

Igen rosszul érezte magát. Sok időbe került, míg valahogy kimagyarázta, hogy dehogy sikkasztott ő egy millió koronát Svédországból, inkább ott hagyta azt a milliót. Ezért hamis bukás a bukása.

Addig magyarázta, míg érettnek találták a – lecsukásra. Majd megjött Stockholmból is a helybenhagyás és nemsokára megindult a kiadatási eljárás.