A légyottos tolvaj

Ez is nyári történet. Egy erdélyi fürdőben esett meg! Még pedig Z. tanácsosnéval, a ki még mindig tulságosan bízott öregedő bájaiban. Még azt a kiállhatatlan K-nét is lefőzte, pedig az volt a fürdő szépségének kikiáltva.

A mult héten ugyanis egy igazi gavallér köszöntött be a fürdőbe.
Báró Biborossy-nak jegyezte be magát a fürdő könyvébe. Családi állapotára nézve nőtlen. Természetes, hogy a korzón mindenki figyelme feléje fordult. Másnap pedig lányok és asszonyok kor és valláskülönbség nélkül mind pukkadtak, mikor a fess báró a tanácsosnéhoz szegődött.

Udvarolt tűzzel-lánggal, és elmaradhatatlan kisérője lett a tanácsosnénak. Együtt kalandoztak a fenyvesben is. Egyszer aztán a báró szerelmet vallott. Pirulva borult keblére a tanácsosné, a báró mind merészebb lett… de megzördültek a bokor levelei, s az erdész állott ott.

- Ez sok! – kiáltotta – asszonyom, uram, én önöket fel fogom jelenteni.

A báró vigasztalhatatlan volt. Itt csak gyors vesztegetés segíthet, de ő ép otthon hagyta pénzét. A tanácsosné is megértette a helyzetet s hallgatási díjul odaadta összes ékszereit az erdőőrnek, a ki erre kegyesen megbocsátott a szent erkölcs nevében.

Másnap a gavallér eltünt. Egy erdészszel látták elutazni. Igen jókedvüek voltak mindketten. Hogyne! a komédia igen jól sikerült, s a megosztott ékszerek szép summa pénzt jelentettek. Mert talán azt mondanunk sem kell, hogy az erdész nem volt erdész, hanem egyszerű czinkosa a bárónak, a ki dehogy volt báró.