Sürün jönnek-mendegélnek mostanában a panaszok, melyeknek a kárvallottak majd egy óraláncz, majd egy-egy többé-kevésbé bélelt bugyelláris eltűnését kesergik el. Mert a zsebtolvajoké a nyári szezon. Felöltőről már nincs szó, a tikkasztó forróságban minden felesleges ruhadarabot ledob az ember és a sok kívánatosan csillogó óralánczban szabadon gyönyörködik a napfény, de még inkább a zsebtolvaj.

Mindenütt megfordulnak a zsebtolvajok, két-hármasával, apró rajokra oszolva, hol sok az ember s tolongás van. A villamos megállóknál, pályaudvaron, vásári látványosságoknál csakugyan hemzseg a tájék az apró s nagy zsebtolajoktól.

Talán azért is vannak oly sokan, mert majd minden tolvajpálya a zsebmetszésen kezdődik. A zsebtolvajláshoz fürgeség, ügyesség, lélekjelenlét és leleményesség kell; legjobb iskolája tehát olyan ambicziózus kebelnek, a ki az élet során a máséból akar megélni.

Van ugyan a zsebmetszés művészetében megöregedett zsebtolvaj elég, a zsebtolvajok zöme azonban apró- és suhancztolvajokból áll. A bűn iskolásfiui egyszóval.

Így alakult ez legalább Budapesten. A ki kitanult, tőlünk külföldre megy vendégszerepelni, ott tömöttebbek a bugyellárisok. De azért korántsem tessék hinni, hogy itt nincsenek agyafurt zsebmetsző példányok. Majd bemutatjuk egy-kettőt a szorosan vett honi termékekből.

Nyár elején mindig megindulnak a zsebtolvajrazziák. A zsebtolvajdetektívek megeresztik szimatjukat, el-elvegyülnek a „Megtelt” jelzésü villamoson, mulatóhelyeken, mutatványos bódék előtt a szaporán tolongó közönségben és szakértő szemeik egy-kettőre kiemelik a jól ismert vagy gyanus, zsebmetszésben utazó alakokat.

Az idén is mintegy hat zsebtolvajbandát fogdostak össze a fővárosban. Négy-öt tagból állt mindegyik. Minden tagnak pontosan ki volt jelölve a szerepe. Az egyik lopott, a másik eltüntette a lopott holmit. Ügyesen, gyorsan. Egy szempillantás alatt a kiemelt óra már a harmadik-negyedik ficzkónál van, aki a mellett figyeléssel, meg a lopott préda értékesítésével volt megbízva.

A fővárosi zsebtolvajbandák székhelye a városliget. Enyhén bólogató zöld bokrok, egy-egy árva kis pad, vagy fatő… onnan indul ki a fürgeujjuak tábora az össz-zsebek veszedelmére.

Ez az alak, is a kit a képünk ábrázol, arról a tájékról való. Egész városligeti zsebtolvaj-tipus. A körhinták és ringlispilok körül nőtt fel, nagy barátságot tartott fenn mindig a pofozómasinával, s ott szerzett gyakorlatát embertársain is kipróbálgatja. Erőszakos zsebtolvaj is ez a Szabó József, de furfangos is nagyon.

A detektíveknek besugták, hogy a Barokaldi és mozik körül megesett tolvajlásokban, mindben a Jóskának keze játszik bele. Fülön fogták tehát Jóskát. Annyival inkább tehették, mert akadt egy lány a ligeti Marcsa, a ki szemébe mondta a mindent tagadó Jóskának:
- Ne hazudj! Eldicsekedtél nekem, hogy minden nap csórsz (lopsz) egy órát.
Jóska nyelt egyet. Aztán mosolygósra vált az arcza. Megvolt már a mentő idea.
- Elbolondítottam a Marcsát! Mert hát elég szép lány, de nagyon kényes. Azt mondták, hogy nem szeretkezik mindenkivel. Zsebtolvaj szerető kell neki, öreg, gyerek, a ki tud dohányt (pénzt) szerezni… Erre oszt’ odaálltam.
- Elfogadsz-e babádnak? – kérdeztem.
- Nem én! – mondta – te csak amolyan csibész vagy.
- Ez se igaz! – feleltem – tudod-e te, hogy én vagyok a legkülönb rajzoló (zsebtolvaj), mindennap elhozhatok neked egy aranyórát.
- Látni szeretném előbb! - Ezzel elváltunk. Nekem eszem ágában se volt tenni, csak be akartam csapni a Marcsát. Épp azon törtem a fejem, mikor egyszerre csak észrevettem, hogy két csibész verekszik egy aranyórán. Lopták valahol. Odamentem, kikaptam a kezükből az órát s szétvertem őket. Be akartam hozni az órát a rendőrségre. De akkor eszembe jutott a Marcsa.
- Hopp! Megvan. Majd csak holnap viszem be a kapitányságra.
(Folytatjuk.)