Nincs szebb a világon, mint a gyermek! Ha ránk mosolyog édes arcza, még a legcsökönyösebb agglegény szíve is megrezdül a titkos gyönyörűségtől. Mert mindnyájunk lelkében ott rejtőzködik a szülői szeretet csírája, még akkor is, ha nincs gyermekünk.

Arról már igazán elcsépelt dolog lenne beszélni, hogy mennyire él-hal a szülő gyermekéért. Nem cserélné fel a világ legnagyobb kincsével se! Féltékeny szeretettel őrködik fölötte, hogy szellő se érinthesse, irigy pillantás se juthasson hozzá. És nő a gyermek, egyre nő – vajjon betölti-e valaha szülői reménységét? Ki tudja?!

Egy egész ország szeretete és reménysége őrködik a királyi gyermekek bölcsőjénél. Mindenki abban bizakodik, hogy egy szebb jövő vár a nemzetre, ha majd a kis trónörökös fejét érinti a korona. Bizony nagyon gyakran csalódás váltja fel a vak bizakodást. Csak nagyon kevés gyermek váltja be azt a reménységet, a melyet a jövőjéhez fűzött a szeretet. A királyi gyermekek se kivételek.

Hat kis trónörökös képét mutatjuk be ezuttal; egyik bájosabb, mint a másik. Gyermekarczok, egyiken se ül az alakoskodó méltóság kifejezése: ők még nem tudják, mi a tettetés, a diplomáczia és az etikett.

Még nem nyomja őket az uralkodás gondja, kedvesen bámészkodnak a fotografus bácsira, a ki figyelmesen lesi azt a pillanatot, mikor a kis királyfi a legkevésbbé nyugtalan, hogy akkor elcsattinthassa a gép pillanatzárát.

Megvan a kép, a kis királyfi lemászik a székről és boldogan sóhajt föl, mintha csak mondaná: „Hál’ Istennek, csakhogy már nem kell csöndesen ülni!” – Csak ugy, mint a többi gyermek, a kit a fotografus bácsihoz visz a mamája…

Édes kis buti-arczocskája van a kis, háromesztendős Umberto olasz trónörökösnek. Olyan kedvesen, olyan egyszerűen áll ott a kis szoknyácskájában, mintha csak ugy véletlenül kapta volna le egy arrajáró fényképész.

Ezt a kis jószágot nagyon jól nevelik, mintha nem is fejedelmi sarj, hanem csak egyszerű polgári gyermek lenne. Az olaszok büszkék is arra, hogy az ő királyuk, III. Viktor Emánuel, milyen egyszerűen él családja körében.

A felesége, Heléna montenegrói herczegnő, pedig híres arról, hogy milyen jó anya, aki nem bizza fiacskáját és három kis leányát a nevelők és nevelőnők gondviselésére.

A kis Ernő, lippei trónörökös, már valóságos korelnök lehetne trónörökös-társai közt. Ötéves és héthónapos, - szóval nemsokára iskolába fog járni – de azért máris olyan méltóságosan ül a karosszékében, mintha tudatában lenne annak, hogy a képét ország-világ fogja megbámulni. Mert – ha esze van – akkor a méltóságára nem igen lesz büszke. A kis lippei német fejedelemség nem igen számít a világtörténelemben. Inkább amolyan játékkirályság, a melynek komoly ügyeit a német császár intézi.

A kis Gusztáv Adolf svéd herczeg talán illetéktelenül jutott a trónörökös díszes gyülekezetébe, mert még nem trónörökös. Igaz, hogy Isten segítségével az lesz, de arra még remélhetőleg soká kell várakoznia, mert a nagypapája, a svéd király csak mostanában lépett a trónra. A kis herczeg papája a mostani svéd trónörökös, a kinek ő a legidősebb fia. Még csak másfél esztendős, de azért már van egy öcsikéje is.

A kis Olaf, a norvég trónörökös még csak két éve viseli magas méltóságát, pedig 1903 julius 2-án született, vagyis már négy és fél éves. Ennek az az oka, hogy az édesapját, VII. Haakont, csak két év előtt, a svéd-norvég unió felbomlása alkalmával választották meg Norvégia királyává. Azelőtt dán királyi herczeg volt és így kis fiacskája szinte véletlenül került a trónörökösi polczra. Talán azért néz olyan vidáman a világba: ilyen eset nem esik meg minden ember fián!

Kis gyermekkocsiján ül a legifjabb trónörökös, Ernő Lajos hesseni nagyherczeg egyesztendős fiacskája, a kis György, a kinek a német császár a keresztapja, így hát a jövője miatt nem kell aggódnunk.

Alig valamivel idősebb a kis János Lipót, szász-kóburg-góthai trónörökös, a kit eleven ponnilován kapott le a fotografus. Látszik, hogy lóra termett kis baba, mert olyan bátran fogja a kis borzas lovacska gyeplőjét, hogy az még magyar csikós fiacskájának is becsületére válnék…