A Kalevala körülbelül legszebb epizódját az eredeti versformájával egyező magyar versekben lefordította s most, a Kisfaludy-társaság pályadíjával koszorúzottan kiadta Vikár Béla. A Kullervo-epizód, melyet a finn filologusok Shakespeare Hamletével tartanak rokonnak s melyet egy híres német költő a század legnemesebb költeményének nevezett, nem volt meg teljesen a Lönnrottféle Kalevala-gyűjteményben; az azóta végzett kutatások jelentékeny részekkel bővítették s így adta ki újabban Krohn Gyula finn tudós és költő.

Kora a kereszténység és az ős pogányság közötti küzdelem ideje. Hat rövid soros, strófákba nem tagolódó éneke van. Teljesen a finn nép költői géniuszának gyümölcse, megvan benne a fagyos éjszak zordon levegője, a jéggel borított tavak, sötéten meredező erdők éles, szögletes vonalai, az ősi egyszerű életmód primitiv érdessége, de megvannak benne a képzeletnek azok a fantasztikusan szép képei is, a milyeneket a pattogó rőzsetűz különös világítása vetít a téli szoba falára.

Roppant egyszerű vonalakban ábrázolt érzések, a melyek vonalai alól nagy szenvedélyek tüzei csapkodnak ki, az öntudatlanság biztonságával megfogott formák, letompított és mégis gazdag változatosságú színek. Eredeti, erőteljes, darabosságával megragadó költészet: egy tehetséges, küszködő és erős lelki életet élő nép szellemének csodálatraméltó nyilvánulása.

Vikár Béla fordításában teljesen élvezni lehet az eredetit; a tartalom és alak hű mását igyekezett adni a fordító s ebben kezére járt a nyelvrokonság is, hogy a magyar népköltés nyelvén ugyanabban a versalakban sokszor szinte szóról-szóra fejezhette ki ugyanazt, a mit a finn eredeti mond. A könyv igen díszes és stilszerű kiállításban jelent meg; Czakó Elemér rendezte finom ízléssel sajtó alá és a híres finn művész, Akszeli Gallén-Kallela rajzolt hozzá illusztrácziókat, melyek oly pompásan összesimúlnak formában, vonalakban, hangulatban a szöveggel, mint kevés más illusztráczió.