Tanger ősrégi mecsetjében augusztus 24-én világraszóló szertartás folyt le: Marokkó új urát, Mulej-Hafid-ot szultánnak kiáltották ki. Az eddigi trónkövetelő, a kit első föllépésekor egyszerű kalandornak tekintett Európa, megverte az eddigi törvényes szultánt, Abdul Aziszt, a ki végzetes gyöngeségében nem tudott gátat vetni a bennszülött törzsek véres lázadásának. Fogságba nem esett, mint a hogy a szombati táviratok jelentették, de a fogságtól csak nagy üggyel-bajjal, futással tudott megmenekülni. Megverve és megalázva, most e száműzetést keresi s hír szerint Sziriába igyekszik, hogy biztos rejtekhelyen feledje a hónapok óta tartó rémületet.

Ellensége és utóda, Mulej Hafid pedig várja megerősítését a keresztény hatalmaktól. És úgy látszik, reménységében nem fog csalatkozni. Európa belefáradt a marokkói bonyodalmakba, az első sorban érdekelt Francziaország megunta a sok vérontást, a rendszertelen hadviselést, mely a sajátos körülmények és a nemzetközi egyezmények folytán nem izmosodott jogos és erővel teljes háborúvá. Mindazok a hatalmak, a melyek a marokkói ügy rendezésére vonatkozó algezirászi aktát aláirták, hajlandóságot mutatnak Mulej Hafid elismerésére.