Dutka Ákos - A föld meg a város
Dutka Ákos adta ezt a czímet új verses könyvének. Hogy e czím mögött mi rejlik, arról a mi olvasóinknak fogalmuk lehet, mert néhányat a legszebb versek közül mi közöltünk először. Dutka Ákos is abból a fiatal csapatból való, a mely alig pár évvel ezelőtt kezdte ostromolni a magyar líra sánczait s ma már szerencsésen rajtuk belül is van.
Érdekes ember és szépek a versei. Ő is érzi magában a kulturába belecsöppent turáni fajta lelki kettősségét, a mely ennek a fiatal lírának egyik sarkalatos jellemvonása: intellektualitása egész erejével vonzódik a Nyugat kulturája felé, a soktornyú városokba, az emberi akarat és tudás nagy diadalainak színhelyeire, de a fantáziája, az érzése a föld, a hajdú televény, a körösparti füzesek felé vonja.
Ebből a belső meghasonlásból már sok szép vers fakadt s ezek közül nem az utolsók azok, a melyeket Dutka Ákos írt. Ebbe a körbe tartozó verseiben sajátságosan keverednek a falu meg a város képei s ép ebből fejtik ki aztán a hangulat. A város tornyai, palotái az emberi gondolat megdicsőülései a szemében, a távíró a puszta csendjének, ősi nyugalmának megölője, a föld, melyet izmos, erős, jó pusztai karok törnek fel, a várost táplálja.
S mire felnő a sarjú a tarlón,
Váltanak rajta sok czéda gyönyört
S nézitek éhesen, rongyosan egymást,
Jó pusztai ember meg a pusztai föld.
A puszta visszahivogatja lelkét, üzenget neki százszor a füzesek lelke: vigyázz, a város lelke megöl! A falusi lány csoda-mesét hall társnőjétől a várostól s titkon elszökik a pusztásba. Ilyenek a föld meg a város cziklus motivumai s ezek minduntalan kiütköznek azokban, a melyeket Elereszt a puszta czím alatt fűzőtt együvé.
A mai magyar népnek nagy betegségét, a kivándorlást egy-két igazán jelentékeny versben alakítja költői motívummá, a mit különben nem kell olvasóinknak külön magyarázni, hisz ismerik lapunkból a két legszebbet, a Hajók ha találkoznak s a Hajdótanyákon czímüeket. Ez is hazafias költészet, szebb, őszintébb és költőibb a konvenczionális hazafias ódák tömegénél, nem szónokol nagy frázisokat a hazáról, de beleveszi magyar faji tudatát mindenbe, a mit ír.
A fiatal költők, ha ezen az úton mennek tovább, rehabilitálni fogják a hazafias költészetet, a mely már-már bele volt merevedve a rhetorikába. A kötet záró cziklusa egy bokréta szerelmes vers Magda főczímmel; itt a költő a meleg, családias, néha szenvedélyesen kitörő, de sohase féktelen szerelmi érzés néhány igen finom árnyalatát fedezi fel.
Dutka verseinek alaphangja nem is vad lázongás, hanem a férfiui melancholia, - ő benne is az a sajátságos, újszerű, de lényeges vonásaiban a régihez hasonló romantika él, a mely ma megvan úgyszólván az egész fiatal irodalomban. Nem olvad föl teljesen önmagában, van szeme és szive a körüle levő dolgokra is, de nem izgató, forradalmi szellem, a rosz, az igazságtalan, a mit lát, szenvedést okoz neki, de nem lázítja fel.
Megvan benne a magyar beletörődés szelleme, borongó, ellágyulásra hajló, de szentimentalizmus nélkül, fantasztikus is tud lenni, de csak a valóság határain belül legmerészebb verseiben is bizonyos önmérsékletet érzünk, a melynek alapja a magyar ember józansága. Épen azért azonban, mert szeretjük és sokra becsüljük költészetét, két dologra figyelmeztetnünk kell.
Az egyik ez: verseiből igen érdekesen alakul ki az ő arczképe, de néha – az okvetlenül szükségesnél gyakrabban – meglátjuk egy másik költő arczulatának körvonalait az övé mögött s a hangjába néha belevegyül egy idegen torokból eredő hang. Nyíltan szólva nemcsak egy vízben evez Ady Endrével, hanem függ is tőle. Mi azonban, bármennyire szeretjük e nagytehetségü költő hangját, csak tőle magától szeretjük.
A másik figyelmeztetés, a melyre rászolgál a fiatal irodalom majd minden tagja: Dutka egyik-másik versét a modorosság egyelőre halvány, de kétségtelen nyomait veszszük észre, témák, még inkább fordulatok, jelzők ismétlését, egyes kifejezések stereotyppé válását, - néha szinte azt mondanók, hogy utánozza önmagát.
A modorosságtól pedig Isten óvjon meg minden írót, mert az a művészet legnagyobb veszedelme. Ez azonban csak figyelmeztetés, a könyv értékére alig tartozó megjegyzés, mert a könyv minden kétséget kizárólag becses, szép és kedves, - csodálnók, ha nem találnék a közönség tetszésével s nem válnék hamarosan kapóssá.
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!