A Budapesti Ujságírók egyesülete szokásos évi almanachját az idén a magyar bohém-élet ismertetésének szentelte. A nagy közönség számára alig találhattak volna érdekesebb témát: az emberek napról-napra olvasnak ujságot, elvétve könyvet is, látnak színdarabot, képet, szobrot, - érzik, hogy azok, a kik ezeket csinálják s néha akarata ellenére is tömik beléje a szellemi táplálékot, - másféle emberek, máskép élnek, máskép gondolkodnak, máskép mulatnak és dolgoznak mint a többi: jóformán másféle emberfajtának a természetrajza, élete, szegényes örömei, kicsi és nagy kellemetlenségei teljesen ismeretlenek az olvasó publikum előtt.

Erről akar valami fogalmat adni az ujságírók almanachja, betekintést az ujságírás, irodalom és művészet színfalai mögé. S ez annyival is érdekesebb, mert a budapesti társadalomnak egy köre sem fejlesztett magának olyan jellemzetes, tipikusan budapesti életet, mini az a kör, a melyet a „bohém-világ” nem egészen találó elnevezésével szoktak egységbe foglalni. S érdekes a díszes és terjedelmes könyv tartalma is: a mai sajtónak jóformán minden nevesebb munkása írt bele valamit, czikket, rajzot, tréfás leírást, a bohémség, egy-egy vonásáról.

Van benne ezenkívül még, csemegéül, költők bemutatkozása; egy sereg mai költő egy-egy verse s egy másik szakaszban a magyar irónők írnak legkedvesebb témáikról. Az egyes czikkek mellett ott van írójuknak arczképe s ezen kívül is számos művészi kép diszíti a szép könyvet, melyet Szerdahelyi Sándor szerkesztett.