Budapest egyik legérdekesebb nevezetessége, az aquineumi muzeum közelebb szép és kegyeletes ünnep szinhelye volt: emléktáblát lepleztek le a muzeum - épület falán a magyar régiség-tudomány úttörőjének és tulajdonképeni meg alapítójának, Schönwisner Istvánnak emlékezetére . Schönwisner jezsuita barát volt, a Mária Terézia által Budára hozott egyetemen a numismatika tanára és az egyetemi könyvtár őre, később nagyváradi kanonok.

Kora viszonyihoz képest bámulatos buzgalommal és rendszeres tudással művelte szakmáját, az archaeologiát és numismatikát. Munkái, melyek latin nyelven jelentek meg, első rendszeres feldolgozásai a pannoniai római régiségeknek.

Egyes ily emlékek, feliratos kövek már előtte is érdeklődést keltettek, még Mátyás király idejéből is találjuk nyomait ennek az érdeklődésnek, de a régiek legfeljebb ha fölemlítették az egyes tárgyakat, leirták a feliratokat a nélkül, hogy bármiféle következtetést tudtak volna belőlük vonni s megkisérelték volna megfelelő tanulságokat meríteni belőlük. Schönwisner volt az első , a ki módszeresen dolgozta fel az Ó-Budán és környékén talált római emlékeket.

A magyar archaelologiai tudománynak első alapvető terméke Schönwisnernek az a könyve , melyben az óbudai Flórián-téren talált római hypocaustumot írja le kora legelőkelőbb tudományos szinvonalán álló pontossággal és módszerességgel. Aquincum nevének megállapítása is az ő érdeme. Egész az ő koráig Bonfinius nyomán az a téves nézet állt, hogy a mai Ó-Buda helyén állott római várost a trójai eredetű sicamberek alapították és Sicambria volt a neve.

Schönwisner mutatta ki kétségbe nem vonható módon e nézet tévességét s ő bizonyította be, hogy Aquincumnak nem volt soha más neve, mint Aquincum. Egy másik munkájában Pannonia valamennyi Duna melléki helységének fekvését igyekezett megállapítani. Szintén alapvető munkája a magyar archaeologia szempontjából az, a mely Sabariumról, a mai Szombathelyről szól.

Ez a munka többet ad, mint a mennyit a czíme igér: megvan benne egész Pannonia története, a hogy az akkor rendelkezésre állott források alapján meg lehetett irni. Méltán nevezte tehát Salamon Ferencz a magyar rendszeres régiségbúvárlat megalapítójának Schönwisnert.

Mint a magyar művelődés egyik úttörő munkása, megérdemelte Schönwisner azt a kegyeletes megemlékezést utódai, a mai tudósok részéről, a mely az emléktábla állításában nyilvánul. Az eszme már vagy húsz év előtt fölvetődött egy régiség- és történettudósokból álló magántársaságban; akkor gyűjtést is rendeztek egymás közt e czélra.

Az akkor összegyűlt kisebb összegű pénz ma megszaporodván, kitűnő történetírónk, Thallóczy Lajos kezdésére elkészítették az emléktáblát Davás János fiatal szobrászszal: a rajta levő latin föliratot dr. Kuzsinszky Bálint egyetemi tanár, az aquincumi múzeum és ásatások vezetője szerkesztette, lapidárisan jelezve rajta Schönwisner érdemeit. Az emléktábla leleplezése szerény keretekben, zajtalanul ment végbe.