Transvaalban, egyik híres csatamezőn, szobrot állítottak valamely elesett angol generálisnak. Közelben volt a szoborhoz, esetlegesen a Hendrics van Krüjter majorja. Hendrich van Krüjter százados volt az angol-búr háború idején. Egyébként aféle bibliás búr paraszt, súlyosbítva egy régi nemesi név gőgjével. A mikor a generális szobrát leleplezték a síkon, a Krüjter-majorban némaság lakozott. Este későn Hendrich van Krüjter elé került Jim, a néger istállófiú.

Hendrich van Krüjter rárivallt a fekete suhanczra:
-Hol jártál délelőtt óta, te fekete gazember?
A néger suhancz megijedt s szaporán mondókázott:
-Uram, jöttek hatalmas angolok, ágyúkkal, zászlókkal. S azután egy olyan díszes úr, mintha császár lett volna, beszélt. Rögtön erre egy vasembert láttunk, olyan volt, mint egy isten. Most is ott van uram s épen a mi majorunkra néz.

- Gazember, hát nem megkereszteltettelek téged tavaly? Nem emlékszel mit mondott a lelkész úr? "Faragott képet ne csinálj magadnak, hogy azt imádjad." Az angol urak pogány hóhérok, s ha te még egyszer az elé a bálvány elé mégy, le foglak lőni, mint egy kutyát.

Jim remegett, de éjszakánként mégiscsak elcsalta magához a szobor. Jim nem sejtette, hogy az egy vitéz, halott angol generális. Ő tízméteres távolból nézte az érczszobrot s mivel ezt fehérarczú imádkozóktól látta egyszer a városban, letérdelt.

Így térdelve kapta egy holdvilágos éjszakán Jimet a gazdája. Hendrich van Krüjternek puska volt a vállán. Indulatosan kapta le a puskát s a szoborra lőtt. Csattant a fegyver s hidegen kaczagva, alig csattanva üzent vissza a golyó a szoborról. Hindrich van Krüjter még kétszer lőtt rá a szoborra hasztalanúl. A negyedik golyóval végre mérgében Jimet lőtte keresztül. Ez sikerült, de a szobor másnap is a helyén állott s Hendrich van Krüjter nagyon sajnálta Jimet, a ki alapjában becsületes, hű néger szolga volt.