A „Comptes rendus de l’Académie des Sciences” lapjain Jean Brunhes arról a tapasztalatáról számol be, hogy a folyóvizek örvényeinek forgási iránya ellenkező az óramutató forgásával.

A növényvilágban tett hasonló megfigyelésről értesít bennünket Van den Broeck, belga geologus, a ki Európának, Afrikának s Amerikának számos országában több mint 15 évi buvárkodásban szerzett megfigyelései alapján azt állítja, hogy a fák az óramutató forgásával ellenkező irányban csavarodnak. Némely fajok, mint pl. a gesztenyefák mindig mutatják a törzsek ilyen irányú csavarodását, sőt a lehámozott ágak is hasonló csavarmenetet tüntetnek fel, mint azt Van den Boecknek a Szilkahegységről hozott faága mutatja. (1. ábra)

Ha a csavarodsát physikai okokból, tehát a fa növekedésének körülményeiből akarnók megmagyarázni, akkor azt lehetne hinni, hogy a fa csavarodásának iránya a nap látszólagos mozgásának irányától függ s akkor a csavarmenetnek az óramutató járásával egyirányúnak kellene lenni. A valóság éppen az ellenkezőjét mutatja. A botanikusok kutatásai csak megerősítették a belga tudóstól megállapított törvényt, de megmagyarázni nem tudták.

Felköltötte ő ez irányban a déli féltekét kutató tudósok figyelmét, de még eddig nem kapott választ. Azért fordult tehát levéllel Brunheshez, hogy hátha meg tudnák fejteni együttesen a két jelenségnek közös ősokát.

Brunhes a következőkben magyarázza meg e jelenséget.

1. A fa csavarodási irányára nézve saját tapasztalatai alapján elfogadja a Van den Broecktől felállított törvényt. A mi féltekénken ő is azt tapasztalta, hogy a fa csavarodásának és az örvény fogásának iránya ellenkező az óramutató járásának irányával. Példákkal is tudja ezt igazolni.

2. A jelenség magyarázatában utal Brunhes az örvények forgási irányára tett észleleteire. A föld forgása okozta légforgatagok irányának analogiájával magyarázta meg a víztörvények fogásának irányát s valószínű, hogy a facsavarodásnak is ez az oka.

E kérdés tisztázásában minden botanikusnak részt kell venni. Az ez irányban munkálkodó urakat azonban legyen szabad egy körülményre figyelmeztetnünk. A zürichi egyetem tudós tanárának, Frühnek néhány évvel ezelőtt megjelent s a szelekről szóló munkája földrajzi szempontból egy rendkívül fontos tényt állapít meg: Csak azok a szelek hajlítják és csavarítják a fákat egy bizonyos irányban, melyek a fák táplálkozásának időszakában fújnak.

Az itt közölt Vera szelíd gesztenyefa kivételes csavarodási iránya talán ennek a befolyásnak tudható be.

Ha a csavarodást a föld forgása idézné elő, a fák jelentéktelen, de oly állandó befolyás alatt állanának, amely folyvást alakítólag hatna rájuk, tekintet nélkül táplálkozásuk idejére s órájára, amikor a növények érzékenyebbek és hajlékonyabbak.

A botanikusokon a sor eldönteni, hogy Brunhes magyarázata helyes-e, vagy sem.

Szentimrey Árpád