Az az ösvény, a melyen Szabolcska Mihály jár verseiben, csakugyan a maga ösvénye. Szép lankás domboldalon vezet, alatta az Alföld határtalan síkja terül el, fölötte, messze távolban az erdélyi fenyvesek sötétlenek.

Mindkét oldalán jóillatú, friss füvek nőnek, telehintve egyszerü, hívság nélküli, de bájos és kedves virágokkal: kökörcsinnel, ibolyával, százszorszéppel, vadszegfüvel és buzavirággal, - különösen sok buzavirággal.

Az egyszerűség – néha túlzásba is vitt egyszerűség – a fő vonzóereje ennek a tájnak, kedves dolog pihentetni rajta a szemét annak, a ki néha megcsömörlik a sok lótusztól és orchideától, a mivel a modern költők kápráztatják szemét.

Bájos, szép és jó gyermekek játszanak a mezőn, egy magyaros képű, szeliden mosolygó, maga körül melegséget árasztó asszony vigyáz a gyermekekre, a kik rivalgó örömmel szaladnak a fütyörészve ballagó költő üdvözlésére.

De kelnek fantomok is az idilli mezőn: csalódások sötét képei, apró falusi emberek nagy tragédiái, vallásos megilletődések – s a szerint lesz a költő nótája szomorúbb vagy vígabb, a légben szerteáradó vagy egyenesen fölfelé törő. Jön egy csunya fantom is, ellensége a költészetnek – prózában politika a neve – s ez az egyetlen jelentés, melyre a nóta disszonáns hangokat ad, - szerencse, hogy ritkán tör elő sötét odújából.

A mi olvasóink ismerik és szeretik e szép nótákat, legnagyobb részük a talán elmondhatjuk, a java a mi hasábjainkról szállott ki először a világra, hogy visszhangot keltsen a szívekben, - a mi olvasóink megérzik bennük a magyar nyelv zenéjének csodálatos, tudományos formulákba nem foglalható zsongását, a mely nem poétikai szabályokból lett hanem az ős magyar lélek rejtelmes mélyeiből szakadt fel.

Ha egyéb nem volna is Szabolcska verseiben értékes, nyelvének ez a ritmusa maga is méltóvá tenné a figyelemre. Mi azonban tudjuk, hogy van egyéb is: egészséges melegség, természetes őszinteség, férfias emelkedettség, a hol erre szükség van, - csupa olyan tulajdonságok, melyek Szabolcska költészetét – egységben felfogva – fölébe emelkedik az egyes költemények értékének.