Megszoktuk, hogy a lőfegyvereket robbanó anyagokkal töltik, ezért talán kissé különösen hangzik, hogy ma az elektromosságot már az ágyugolyó mozgatására is fel akarják használni. Pedig régebben az ijat, gerelyt sem puskapor repítette, miért ne legyen ma a mindenható elektromosság itt is a mozgató erő.

Hogy erre komolyan gondolni lehet, mutatja az is, hogy Birkeland tanár, a hires dán tudós, a ki a salétromsavnak a levegőből való előállítását is feltalálta, 1902-ben szabadalmat kért elektromos ágyúra, most pedig Amerikában Foster szintén egy újabb fajtára. Noha alig lehet szó róla, hogy ez az ágyú ma már gyakorlatilag használható lenne s kellő sebességet adna, mégis érdekesnek tartjuk róla megemlékezni.

A rajzon látni, hogy az ágyú csövét hosszában egyenlő közökben szigetelt dróttekercsek veszik körül, melyeken erős villamos áramot lehet átvezetni. Tudvalevőleg a villamos áramtekercs mágnesi hatást gyakorol s így a vasgolyót vonzza. Persze, ha mindegyik tekercsen egyszerre menne át az áram, akkor ez csak a cső közepébe vonná a golyót a nélkül, hogy nagy sebességet adna neki.

Ezért úgy vannak a tekercsek berendezve, hogy az áram egymásután megy át rajtuk oly módon, hogy mikor az első a vasgolyót a közepébe vonzotta, ott az áram megszakad és a másodikon megy át, ekkor ez vonzza tovább a golyót s így fokozatosan növekedő sebességgel viszik előre a golyót. Az áram-tekercseknek ezt a ki- és bekapcsolását a golyó önmaga végzi mozgása közben, és pedig, mint az a rajzból kitűnik, oly módon, hogy minden tekercs előtt a cső falán levő rugót érint addig, míg a tekercs közepébe ér, ott megszakad az érintkezés és így az áram is, de akkor egyúttal érinti a második rugót s. i. t.

Látnivaló, hogy egy tekercsben az áram csak rövid időre záródik, s így a nagy melegedés veszélye nélkül igen erős áramot lehet használni, úgy hogy az egymásután következő vonzások összeadódva, a golyó eléggé nagy sebességre tehet szert. Hogy mekkora lett az a kisérletekben, arról nem szól a krónika.

De hogy az elektromossággal mekkora sebességeket érhetünk el, csak a kathodsugarakra kell gondolnunk, melyben az elektronok majdnem 100,000 kilométer másodpercenkénti sebességgel repülnek. Igaz, hogy ezek olyan kis golyóbisok lennének, a melyek az emberben nem sok kárt tennének; egyelőre csak a bacillusokat pusztítják!