A véletlen a legügyesebb detektív. Nagyon sok bűnös kerülné el az igazságszolgáltatás sujtó kezét, ha a véletlen nem segítené a bűnt nyomozó hatóságokat.

A bűnösök, akik néha a legmeglepőbb ravaszsággal készítik elő gonosztettüket, a legnagyobb elővigyázat mellett is, mindig elfelejtenek valami csekélységet, amely aztán vesztüket okozza. A bűnösök lelki életéről és a véletlennek a bűnügyekben való szerepléséről bámulatos érdekes képet nyújt az a rémregényekbe illő véres tett, amely az egész világ ujságolvasó közönségét lázba ejtette.

A bűnösök Marseille-be kerültek a rendőrség kezébe. A marseillei pályaudvaron egy Montekarlóból érkezett házaspár átadta a podgyászát egy hordárnak, akit megbíztak, hogy adja fel a czímükre Londonba, mint teherárut. Az utasok aztán szállodájukba kocsiztak.

Mikor a hordár a mérlegre tette az utiládát, észrevette, hogy a kulcslyukon vér szivárog ki. Nyomban jelentette az esetet a rendőrségnek, amely a ládában egy feldarabolt női holttestet talált. A rendőrök erre a szállóba hajtattak és letartóztatták az utasokat.

A szállodában egy másik ládát is lefoglaltak, ebben megtalálták a nő fejét és lábait. A kihallgatáson a letartóztatott házaspár tagadta a bűnt. Azt állították, hogy a meggyilkolt nő, egy Levinnné nevű svéd származásu özvegyasszony, Montekarlóban náluk járt, pénzt kért tőlük kölcsön, de közben bejött a kedvese és agyonlőtte.

Goold és a felesége, hogy megmeneküljenek a meggyanusítástól, el akarták tűntetni a holttestet. A kezdetlegesen kieszelt mesének persze nem hitt a rendőrség, amely néhány nap mulva kiderítette, hogy a svéd asszonyt a Goold házaspár gyilkolta meg.

Valami tompa eszközzel fejbe ütötték áldozatukat, aztán tőrrel szíven szurták, a holttestet pedig feldarabolták.

A meggyilkolt asszony egy dusgazdag stockholmi gyárosnak volt az özvegye. Évenkint 30,000 frank jövedelme volt. Már ez is kizárta annak a valószínűségét, hogy ő kért kölcsön Gooldéktól pénzt, sőt inkább ezek tartoztak neki.

A gyilkosságot nemcsak azért követték el, hogy kirabolják, hanem azért is, mert féltek tőle. Goold ugyanis bárónak mondta magát és így szerepelt Montekarlóban; az özvegy pedig fenyegette, hogy ha nem fizetik meg tartozását, leleplezi.

A gyilkosokról utólag kiderült, hogy vadházasságban élnek. Goold, aki nagyon kalandos élet után Canadában telepedett meg, itt megismerkedett két franczia nővel. Az egyiket feleségül vette, s mikor az meghalt, feleségének testvérével élt együtt, de nem esküdött meg vele.

Sok viszontagság után végre Montekarlóban próbált szerencsét. Valószínű, hogy más bűnök is terhelik a lelkiismeretét.

A gyilkosok – akiknek arczképeit áldozatuk képével együtt mai számunkban láthatják olvasóink – most a marseille-i törvényszék börtönében várják méltó büntetésüket. Miután azt a törvényt, amely a halálbüntetést eltörüli, még nem szentesítették, nagyon valószínű, hogy az esküdtszék, engedve a fellázadt közvélemény nyomásának, halálra ítéli a kegyetlen gyilkosokat.