Az érdeklődő olvasó most már válogathat magyar Iliász-fordításokban. Irók és tudósok egész sora foglalkozott vele már egy század óta, kezdve Kölcseyn , a ki 1816-1817 táján próbálkozott a nagy feladattal és vályi Nagy Ferenczen , a ki 1821.ben kiadta az egészet , egészen az újabb és legújabb fordítókig, a kik mint Szabó István , Baksay Sándor , Kempf József az egészet fordították le , vagy mint számosan mások egyes részleteket.

A fordítások minőségre, formára egyaránt különbözők, prózaiak, hexameteresek, rímes magyar formájúak. Az utóbbiak közül különösen a Baksayé igen érdekes, sok tekintetben nagy hatású kisérlet a nagy görög eposznak a magyar észjáráshoz és magyar fülhöz való alkalmazására. Most aztán megjelent egy új Iliást-fordítás, a mely azzal az igénynyel lép fel , hogy egyesíti magában a filologus alapos ismereteit és a hivatott író stilusbeli erejét.

A fordítás a magyar klasszika - filologiai alapvető munkása, P. Thewerewk Emil munkája. Már évtizedek óta dolgozik rajta a kitűnő tudós. Első kisérlete még 1861-ben jelent meg Arany János Figyelőjében s olyan emberek biztatták folytatására , mint Arany és báró Eötvös József. A nagy munka lassan készült, de Thewrewk sohase vetette le a gondját, még végre most pár éve elkészült vele s most nyilvánosságra bocsátja az első hat éneket egy kötetben, az Akadémia kiadásában.

A fordítás első tekintetre is jelentékeny munkának látszik, közelebbről nézve pedig bámulatra méltó gondot árul el. Meglátni rajta, hogy a fordító minden erejét latba vetette, az eredetinek minden zugát tanulmányozva és gondolkodva járta be s minden fontosabb részlet beható és komoly szellemi munka eredménye. Hogy csak egy részletet említsünk: a híres homeroszi jelzők lefordítása külön-külön egy-egy egész kis tanulmány tárgya kellett hogy legyen, hogy vissza lehessen adni őket minden árnyalatukkal , szinezetükkel és plaszticzitásukkal.

Ez nagyobb részt sikerült is: ebben a tekintetben , ha a hűség és magyarosság közös szempontját nézzük, Thewrewk fordítása kiválik az összes eddigiek közül. Hozzá csak a Baksay fordítás fogható , de ez sajátos jellegénél fogva egész más szempontok alatt jön tekintetbe.

Azt hisszük, ez a munka Thewerwk Emil tudományos pályájának legnevezetesebb eredménye s egyuttal szerencsés példája finom, előkelő amateur –érzékének, a melyből rhytmikai és zenei tanulmányai, költői dolgozatai fakadtak s a melyek megadják neki a költői congenialitás érdemét.

A fordítás egyszerre tudományos és irói munka , olyan tulajdonságok egyesülnek benne, a melyek így együtt nagyon ritkán fordulnak elő minálunk. Mostanában ugyan nem nagyon kedvez az idő az ilyen munkáknak, a közönség nem igen kap rajtuk s az irodalomban is hallatszanak hangok, a melyek kicsinyleni hajlandók az efféle munkásságot: a ki azonban komolyan nézi a dolgokat, a magyar kultúra haladásának jelét és eszközét fogja látni benne.