Rudolf trónörökös leánya, Windischgrátz Erzsébet herczegné, a Lacroma-szigetét, a melyik egykor atyjáé volt, most vissza akarja vásárolni. Ehhez a szándékhoz előzőleg a király és a pápa engedélyét is sikerült megnyernie.

Rudolf trónörökös ugyanis a halála előtt néhányévvel megvásárolt Lacroma-szigetét az apátsággal együtt végrendeletileg leányára hagyta. A király azonban mint gyám másként intézkedett, ugyanis a szigetet és az apátságot a raguzai Szent Domonkos rendi szerzeteseknek ajándékozta, unokáját pedig két millió koronával kárpótolta.

Most a herczegné határozottan kívánta, hogy annak idején nekiszánt örökséget birtokába vehesse és az ehhez megkívántató lépéseket haladéktalanul megtegye. Gróf Lónyai Elemérné, Rudolf trónörökös özvegye is rendkívül szerette a pompás szigetet és egy kisebb munkát is írt róla.

A XVIII. század vége felé a szigetet az ottani benedekrendi szerzetesek kihalásával a raguzai tanács határozata alapján a tehetősebb raguzai polgároknak adták el, a kik ott szőlőművelést űztek.

A franczia hadizárlat idején Ferdinánd Miksa főherczeg, tengerészeti parancsnok, megvette az akkori tulajdonosoktól és az apátságot rendbe hozatta anélkül azonban, kolostorudvar vad szépségét, a Kálvária-romok műemlékeit érintetni engedte volna.

Halála után Dumivich főhadnagy, ettől pedig egy ügyvéd vásárolta meg. Az utóbbi a szigeten gyógytelepet akart berendezni, terve azonban nem sikerült. Rudolf trónörökösnek egyik abbáziai tartózkodása idején tetszett meg a gyönyörű sziget és röviddel azután meg is vásárolta.

Meg is megkezdte a sziget rendezését, ebben azonban időközben bekövetkezett gyászos halála megakadályozta. Leánya most részint kegyeletből, részint a gyönyörű sziget iránti személyes szeretetből vissza fogja vásárolni, s keresztülviszi a tervbevett rendezést.