A „Patrie” kormányozható hadi léghajó

1907 | Június

„Ám higyjék egyes szomszédaink, hogy az ő jövőjük a tengeren van, én azt hiszem és ismételten hangoztatom, hogy Francziaország jövője a légben van” – e büszke szavakat Ferber kapitány röpítette világgá a mult év november 10-én Santos Dumont tiszteletére rendezett lakomán.

És valóban, a francziák úgy a repülőgépek, mint a kormányozható léghajók tekintetében oly előnyöket szereztek a többi nemzetek felett, a melyeket sokáig megtarthatnak, ha továbbra is czéltudatosan kihasználják őket.

Igaz ugyan, hogy a repülőgépek még csak a kezdet kezdetén vannak (de éppen ez a kezdeményezés a lényeges!), de a léghajók kormányozhatósága már elérte náluk első befejezettségét, melylyel hadi czélokra gyakorlatilag értékesíthetővé vált. Az első igazi hadi léghajó, melynek felépítése nem drága „kisérlet” volt a franczia hadügyministereium részéről, hanem „megrendelés”, melynek átvétele csak akkor vált kötelezővé, a midőn megfelelő volta bizonyos előre megállapított feltételekkel beigazolást nyert, a „Patrie” nevet viseli.

A Patrie sikere Henri Julliot mérnök nevéhez fűződik. Julliot 1896 óta tanulmányozza a léghajók kormányozhatóságának kérdését.

A moissoni telepen kellő személyzet állt Julliot rendelkezésére, hogy rendszeres és fokozatos kisérletekkel megállapíthassal azokat a módosításokat, a melyekkel az eredeti typus járását gyorsabbá és biztosabbá lehet tenni. Így született meg 1905-ben a második Lebaudy-féle typus, a melynek tökéletessége bámulatba ejtette a léghajós világot. A léghajó már 1906 november 15-én elkészült és oly jól sikerült, hogy már 10 napi próba után végleg a katonaság kezébe mehetett át.

A Patrie eleje orsóalakúan hegyes, - ez a fél-orsó mintegy 2/3 részét teszi egész hosszának, - hátulsó része ellipsoid-alakban legömbölyített, közepe hengerded. Hossza 60 méter, legnagyobb keresztmetszetének átmérője 10 m. 30 cm., köbtartalma 3150 mł. Az előző két typus csak 58 méter hosszú volt, az 1905-ös 2960 mł köbtartalmú, a legrégibb pedig ennél kisség karcsúbb lévén, még valamivel kisebb.

Burkolóanyagul kettős selyemszövetet használtak, melylyel két kaucsukréteg váltakozik. Hogy a léggömb be ne horpadjon, Dupuy de Lome (1872) classikus módszere szerint egy kisebb levegővel töltött zsák, ú. n. ballonnet, van a belsejében, a melyet egy a motor által hajtott ventilátor táplál, úgy hogy evvel a nagy léggömb belsejében állandóan valamivel magasabb nyomást lehet fenntartani, mint a külső levegőé.

A csavarok kétkarúak, a karok aczélcsőből, a lapátok nickel-aczélból készültek. A két csavar a sajka jobb és bal oldalán van symmetrikusan elhelyezve és egymással ellentétesen forog. Legnagyobb sebességük perczenkint mintegy 1000 fordulatra tehető.

A sajka 6 méter hosszú, 160 centiméter széles és csak 80 cm. mély. Alakja megegyezik az előző mintákéval, csak terjedelme lett nagyobb, úgy hogy 6 ember elég kényelmesen elférhessen benne. Váza aczélcsőből van és olyan pánczéllal van borítva, a milyeneket újabb időben az ágyúkra szoktak alkalmazni, hogy a tüzéreket a gyalogsági puskatűz ellen megvédjék.

A sajkában futnak össze a kormányzás összes szálai, ügyesen egy helyre csoportosítva, úgy hogy mindig a kormányos szeme előtt és keze ügyében legyenek.

A léghajó személyzete három emberből áll: egy parancsnokból, egy kormányosból és egy gépészből. De befogadási képessége 6 emberre van számítva. Ennyi volt rajta a legtöbb kísérlet alkalmával, főleg kezdetben, a mikor kettős személyzete volt, t. i. katonai és polgári, hogy az előbbiek az utóbbiak vezetése alatt elsajátíthassák a kezelést.

Egy katonai különítmény Boris hadnagy vezetése alatt, a ki a hajó kormányosának lett kiszemelve, már november elején megérkezett Moissonba, hogy az utolsó munkálatokban való részvétel által a rájuk bizandó léghajó kezelésének minden csinját-binját megismerjék, így részt vettek a szerelésben, a töltésnél, a súlyméréseknél, a fix pont körüli és a pórázon vezetett kisérleteknél, az egyensúlyozásnál, a felfüggesztések szabályozásánál, valamint a motor és a csavarok kipróbálásánál stb.

Az első szabad felszállás (a moissoni kisérletek sorozatában a 80-adik) november 16-án történt. A novembe 26-iki felszállásnál mintegy 2 óra alatt 93 kilométert tettek meg vele, ismételten megkerülve a Szajna moissoni nagy kanyarulatát és pontosan visszatérve a kiindulási helyre. Ez több mint 45 kilométernyi középsebességnek felel meg.

Ezután a bizottság megtette jelentését és a hadügyminiszter jóváhagyta az átvételt, úgy hogy másnap, 27-én, a léghajó kormányzása teljesen katonai kezekbe ment át.

A Patrie végleges állomáshelye Verdun lesz, a melyet saját erejéből szándékozik elérni. A franczia hadügyministerium még két hasonló typusú léghajó készítésére adott megbízást a moissoni telepnek. Az 1907-ben készülendő a „République”, az 1908-as a „Démocratie” nevet fogja viselni.

Ezek még valamivel nagyobbak lesznek és a Patrie-val szerzett tapasztalatok alapján bizonyára tökéletesebbek is. A négy léghajót a négy legfontosabb erőd Verdun, Toul, Épinal és Belfort között fogják elosztani, a melyek majdnem egyenes vonalban feküsznek a német határ közelében, egymástól körülebül egyenlő (60-70 kilométernyi) távolságban.

Ez már egy egész kis légi hajóhad lesz, a melynek hadászati fontosságát könnyű belátni. Háború esetén az olyan léghajó, mint a Patrie, feltétlen ura a levegőnek. Puskatűz egyáltalában nem árthat neki; a sajkát és a benne ülőket pánczél védi, a ballont pedig hiába éri a puskagolyó, mert az általa okozott kis nyíláson, mely a feszültség folytán még össze is húzódik, nincs is vagy jelentéktelen a gázveszteség.

A tábori ágyúk legfeljebb 4-500 méter magasságba érnek fel, ezt a Patrie játszva felülmúlhatja, mert túlsúlyának kellő feláldozásával 3 embert 1000 méter magasságra felvihet. Ennyire legfeljebb a várágyúk és taraczkok érhetnek fel, de ezeknek a kezelése és beirányítása oly nehézkes, hogy egy személyvonat sebességével mozgó léghajónak, melynek magasságát és helyzetét is nehéz megitélni, nincs mit tartani tőlük, mert hisz az ilyen ágyúkat csak fokozatosan tudják a hibás lövések felhasználásával a czélra „belőni”.

De mielőtt egy másik lövést tehetnének, a léghajó, pl. két kilométernyi lőtávolból, 3 percz alatt a tüzérség felett teremhet és felettük nyugodtan megállva, egész ütegek legénységét pár percz alatt agyonbombázhatja. Ilyenkor legfeljebb rakétákkal lehetne ellene védekezni, de ezek nem mennek fel valami magasra.

A kormányozható léghajó fölénye nyilvánvaló: rendszeres közlekedést teremthet, a minek az ostromlott város lakosságára és helyörségére mindenesetre mérhetetlen erkölcsi hatása van.
Mit szóljunk végre a léghajóról, mint támadó eszközről?

Egy kormányozható léghajóból néhány ember rövid idő alatt egész csapatokat összebombázhat vagy szétkergethet. Igaz, hogy az első hágai békeértekezleten a résztvevő államok 5 évre egyezményt kötöttek, melyben kötelezték magukat, hogy egymás ellen nem fognak léghajókból vetett robbanó bombákkal harczolni.

De ezen egyezmény határideje már lejárt és kérdés, vajjon a nemsokára összeülő hágai értekezleten a francziák hozzá fognak-e járulni a megújításához. Annyi bizonyos, hogy a Toul Lebaudy-féle léghajóból ilyen bombavetési gyakorlatokat is tartottak.

Ez elől a megállapodás elől idővel tán még sem lehet majd kitérni. De oly megegyezés aligha jöhet létre, hogy a légi járművel egymás ellen ne harczoljanak. Mit fog hozni ez irányban a jövő fejlődés, nehéz elképzelni: sikerülni fog-e az álhumanizmusnak e téren is bizonyos korlátozásokat megállapítani, hogy a háború borzalmainak enyhítésével magát a háborút fenntarthassa, vagy ellenkezőleg a légi csaták szinte elképzelhetetlen borzalmai végül lehetetlenné teszik majd a háborút és megszülik az örök békét?

Egyelőre csak az a bizonyos, hogy a léghajók kormányozhatóságának immár elég kielégítő megoldása jelentékeny új hadi terheket jelent.

Dr. Visnya Aladár