A lovas-polót egész bátran a gazdag emberek mulatságának tekinthetjük. Régente a fejedelmi udvarok játéka volt. Már a hetedik században is játszották s egy perzsa költő „chaugan” néven említi s leír egy mérkőzést, amelyben a sah és feleségei is résztvettek.

Később ugy látszik elfeledték s 1859-ben támadt ujra életre „lovas-hockey” néven Kelet-Indiában, ahol az angol katonatisztek mindennapi mulatsága lett. Rövid husz év alatt annyira elterjedt, hogy a különböző helyőrségek között rendszeres mérkőzéseket létesítettek s ezek döntője mai napig India legfontosabb sporteseménye.

Angliában a 10-ik huszárezred vezette be mintegy 35 év előtt, itt azonban nem maradt soká a katonák kiváltsága, mert a Ranelagh-Club, de főleg a Harlingham-Club, amely Fulhamban külön polopályát építettetett, uj szabályokat dolgozott ki s magához ragadta a fenhatóságot.

Angliából elterjedt Németországba, Spanyolországba, Japánba és hozzánk. Nálunk a főuri körökben csakhamar kiváló polo-játékosok akadtak, akik Németországban, Angliában és a városligeti pályán tartott nemzetközi mérkőzésekben több ízben szereztek fényes győzelmet a magyar névnek.

A játék főkellékei: egy sima felületű pálya, amelynek két oldalán a kapuk vannak, amelyen a kis labdát a kalapácshoz hasonló ütőkkel keresztül hajtani a főczél. Egy-egy párton 3-3 vagy 4 lovas van, akik adott jelre ponnylovaikon megindulnak a középen elhelyezett labda felé. Győz az a párt, amely háromszor 20 percz alatt többször tudja a labdát az ellenfél kapuján keresztülhajtani.

A játék menete a lehető legváltozatosabb s alkalmat ad a lovasbravourok egész sorozatára, ahol nemcsak a játékos ügyessége, hanem a lónak kitartása is fontos szerepet játszik. A lovakat különben 20 perczenként cserélni szokták s így minden játékosnak három, sőt több kitűnően betanított ponnyra van szüksége. A játék fősaisonja május és junius, amikor nálunk a budapesti Polo-Club mindinkább nagyobb látogatottságnak örvendő mérkőzéseit rendezi. A játékot e számunkban mutatjuk be.