Ezer év – érczben
a világ legelőkelőbb társasága most Budapest időzik: nem is valami nagyon fényes helyen, odakün a külső vácziúton, egy nagy gyárnak a raktárhelyiségében. csupa igen-igen nagy úr, a kinek csak a kisebbik tulajdonsága volt az , hogy vezér volt , fejedelem volt, király volt. az ilyesmi nagyon dicsőséges véletlenség: de mégis csak véletlenség. A Napoleonok kevesen vannak a históriában: a legtöbb király úgy lesz király, hogy király fiának születik. Már pedig az, hogy az ember ki fiának születik: nem ő tőle függ. Ezért mondjuk , hogy azoknak az ércz - embereknek odakünn a külső váczi-úton , ez a rangjuk csak a kisebbik. A nagyobbik az , hogy egyebek is voltak, mint csak fejedelmek. Nagy fejedelmek, nagy királyok voltak . Dupla porcziót szereztek maguknak a a legnagyobb dicsőségből, a mi embernek adatik: a halhatatlanságból.
Mert a királyok mindjárt a halhatatlanság számára születnek. A história az anyakönyvük. Belékerül a nevük, ha különben egyebe se volt az életüknek, a mi belékerülhetne. Az egyszerű halhatatlanság tehát az uralkodóknál nem sokat számít. Ki kell érdemelniök még egy másodikat is, hogy csakugyan örökké éljenek.
Azok a fejedelmek , a kik most ott várakoznak egy csapatban a Hungária érczöntő-gyár falai között, mind ebből a második , azaz hogy érdem szerint első csapatból való. Ezer esztendőnek fejedelmei , bölcs és hatalmas uralkodói közül válogatták össze őket: a legbölcsebbeket és leghatalmasabbakat. Messziről jöttek és – még messzibbről. A kit csak egy-kétszáz esztendőnyi távolság választ el tőlünk, az még a legrövidebb utat tette. De ott van közöttük első fejedelmünk, a honalapító Árpád is, a kit ez esztendőnek roppant messzeségéből hozott ide a művész képzelete, hogy érczbe öntött daliás alakját a földi halhatatlanság trónjára emelje.
A Zala György ezredévi emlékének érczalakjai ezek a királyok, fejedelmek, vezérek. Az Andrássy-út végén, a pompás wenue fasorai a liget zöld lomb-tengerébe szakadnak, már évek óta ott áll az íves félkör , közepén az óriási oszlop, tetején a kék levegőben úszó érczangyallal. Ez a félkör lesz az ő trónusuk. Közös trónja a nagy uralkodók egy egész kongresszusának.
A trónus tehát készen van és sokan türelmetlenül nézik , hogy még mindig – üres. Pedig ez a türelmetlenség talán nem is illendő és nem is megokolt. Ilyen nagy uraknak nem szabad zokon venni , ha egy kicsit megvárakoztatnak bennünket: azután meg bizony idő kell ahhoz, a míg ennyi halhatatlanság mind a maga méltó formájába öltözik. Kisebb hibája nem lehet egy szobornak annál, mint ha – lassan készült. Ennél sokkal nagyobb baj lenne az ellenkezője. Ha meglátszanék rajta , hogy elhamarkodták.
Az pedig, hogy az ezredévi emlék szobrai készülnek, sőt nagyobbára már el is készültek, a fotográfiákból nyilvánvaló. Egy sereg nagy fejedelmünk , királyunk várja csillogó érczmezben, hogy egy szép napon bevonuljon az Andrássy-út végére, elborítva az üres kő-trónust a halhatatlanság örök életével. Micsoda példátlanul nagyszerű ünnep lesz az, mikor egy egész sereg nagy királyunk foglalja el egy napon a trónusát! Valóban,.ezer esztendőt kell megérnie egy nemzetnek , hogy egyszer egy ilyen ünnepe lehessen.
Az ezredévi emléket a nemzet emeli Magyarország fennállása ezeréves évfordulójának emlékére, másfél millió korona költséggel. A megbizatást a kormánytól a milleniumi esztendő előtt Zala György kapta meg s 1896-ban készen volt már az emlék mintájával és Gábor arkangyal alakjával. A hatás nagy volt és a kormány minden változtatás nélkül beleegyezett a végleges kivitelbe. Az építészeti részét , a mely már készen áll az Andrássy-út végén, Schikedanz Albert tanárral együttesen tervezték, s ez maga 512 ezer koronába került. A művész évszázadokra szóló, maradandó alkotást óhajt adni hazájának s ezért az építészeti részen nem a modern stilust alkalmazták, hanem a kiforrott renaissance stilust, a melybe a legharmonikusabban illenek bele a nagy méretű bronz-szobrok. A szobor megteremtésében a művészt az az eszme vezérelte , hogy Magyarország ezer esztendős történetét áttekinthetően szimbolizálja ,úgy, hogy a legegyszerűbb ember is megértse és átérezze.
A főcsoportot a vezérek csoportja teszi, a mely az íves oszlopsorok előtt álló talapzatra kerül. A vezérek bejövetelével kezdődik a magyar nép története. A vezérek lóháton lesznek, a hogy bejöttek a hazába. Közöttük karcsú oszlop szökik a magasba; tetején Gábor arkangyal, a ki a pogány magyarokat a kereszténységbe vezérelte. A félkörök oszlopai között áll majd a magyar történet tizennégy legnagyobb királya, Szent Istvántól, Ferencz Józsefig, a kiknek legfontosabb szerepük volt ennek a nemzetnek életében. Magyarázatul mindegyik alatt lesz egy domdorművű kép is a legnevezetesebb mozzanattal, a mely uralkodásuk alatt történt. Az oszlopsorok párkányaira négy nagy alllegorikus csoport kerül. A főoszlop mögött jobbról, a Béke, balról a Háború bigája: a külső szélekre pedig jobbról a Tudás és a Dicsőség . balról meg a Munka és Jólét szobrai. Összesen hatvannál több szobrászati alkotás lesz az emléken , majd mind kétszeres életnagyságban. Ezek közül Zala egy rövid évtized alatt elkészítette mind a két biga-csoportot, a melyek mindegyike négy részből áll, továbbá a másik két allegorikus csoportot, a melyek közül a Tudás és Dicsőség mintájával 1900-ban a párisi világkiállításon már elnyerte a grand prix-t. Most vették át tőle Árpád szobrát s majd mind készek a király-szobrok is. Ezeket Zalán kívül: Füredi Rikárd, Kiss György, Telcs Ede, Sennyei Károly, Popper Szigfrid és Margó Ede mintázták. E mellett közben Zala elkészítette az Andrássy szobrot is és egy egész sereg apróbb szobrot a miket elvégre is meg kellett csinálnia; mert állandóan nem is foglalkozhatott nagyszabású munkájával.