Abból a nemzeti ünnepből, melyet most Itália legnépszerűbb fiának emlékezetére ül , nekünk is részt kell kérnünk. A szabadság harczosai az egész világéi, mert küzdelmük a világszabadság egy részeért folyik s mert bármely nemzet szabadsága az egész emberiség egyetemes érdeke. De ezen túl is van Garibaldinak, a mi a mienk: sokféle vonatkozása nemzetünkhöz, elnyomatásunk korabeli aspiráczióinkhoz.

Mikor ő szárnyára kapta a világhír , a magyar akkor gúzsba kötözve várta a jobb időt s remegő sovárgással nézett a szabadság minden lobbanására, bárhol a világon lobbant is fel . és Garabaldi a maga nemzete szabadságáért és politikai egységeért ugyanaz ellen az ellenség ellen is küzdött , a mely kis idő előtt minket a földre tepert, tehát minden sikerét örömmel kapta fel a magyar visszhang s a reménykedők az ő példája nyomán már-már hallani vélték a magyar szabadság füvének növését .

Azokban a kalandos, vakmerő, nem annyira katonai tudománynyal, mint inkább lelkesedéssel és temperamentummal diadalmaskodó csapatokban, melyekkel Garibaldi győzelemről győzelemre ment , nem a legkisebb szerepet játszották a magyar fiúk, a szabadságharcz menekültjei , az olaszországi osztrák seregből átszökött vagy hazulról hozzásereglett fiatal magyarok.

Abból a babérerdőből, mely Garibaldi seregének lába nyomán kelt ki , jutott bőven magyar homlokra is. És jártak-keltek a hírek idehaza, titkolózva, fölcsillantva a remény sugarait, beszéltek Kossuth s a többi emigránsok tárgyalásairól Napoleonnal, Viktor Emanuellel, Cavourral, Garibaldi és Türr István terveiről, hogy benyomulnak Magyarországba….

A reménykedésből nem lett semmi, de reménykedni gyönyör volt s a magyr szivekbe bele volt foglalva a Garibaldi neve, a mely a legtöbb reményt keltette föl. Titokban és mégis érczesen szólt Magyarország szerte a nóta, a melynek refrainje „Éljen Garibaldi” s a vörös ing a szabadság szimboluma lett.

Már rég nem volt ok rá, hogy Garibalditól várjunk valamit, már nyilvánvaló volt a békés egyeszkedés megindulása nemzet és uralkodó között s a szivekben még mindig ott rezgett a Garibaldi neve s lelkes hazafiak mint megyebizottsági jelöltre szavaztak nem egy vármegyében az olasz hősre.
Csodálatos romantikája volt ez a Garibaldi kultusz az elnyomott magyarságnak, a mint hogy csodálatos romantika volt a Garibaldi pályája.

Ő a XIX.század nagyszámú forradalmainak legigazibb tipusa, merőben romantikus alak, a kiben Cincinnatus büszke egyszerűsége , Cato önzetlen becsületessége egyesült a kalandor vakmerőségével és nyughatatlanságával. Harczolt két világrészben , braziliaiak, osztrákok, francziák, pápaiak, népolyiak, majd németek