A főváros közelében fekvő Dános község határában, a Vacs-puszta és Dános közötti országút mentén lévő csárdában, 20-án hajnalban meggyilkoltak négy embert.

A csárdásgazdát: Szarvas Istvánt, feleségét, tizenhét éves leányát és a gyilkosságnak egy valószínűleg véletlen szemtanuját: Tabányi Pál dánosi tejes-kocsist.

A csárdában föllelhető minden értéket elraboltak s végül a csárdát rágyújtották az áldozatokra. A gyilkosságot valószínűleg többen, talán nyolczan-tízen követték el, de hogy kik, azt még nem tudják.

Hajnali négy óra felé a közelben lakó emberek és Szikora Mihály postakocsis észrevették, hogy a csárda tetején sűrű füst száll az égnek. Azonnal oda siettek, hogy segítsenek az oltásnál. Többen behatoltak az égő házba, a hol borzalmas látvány tárúlt eléjük.

Mindjárt a pitvarajtónál a padlón, a melyet elárasztott a vér, ott hevert a csárdásgazda tizenhét éves szép leánya, átmetszett nyakkal, összevagdalt mellel, holtan. Mellette hevert édesanyja, a csárdásné, a kit megfojtottak.

Az ágyban összegémberedve találta meg a két kocsis Szarvas István csárdásgazdát. A gyilkosok hatalmas késszúrásokkal ölték meg. Az ivóban még egy halott feküdt, Tabányi Pál, a közeli Rakovszky-major kocsisa.

Szikora postakocsis, meg a majorbeli kocsis, a hogy magukhoz tértek egy kissé a megdöbbenéstől, először is segítettek a tüzet oltani. Valahogyan el is fojtották a lángokat, azután pedig azon iparkodtak, hogy föllármázzák és segítségül hívják a környékbeli embereket.

A gyilkosság hajnal felé történhetett. A gyilkosok négyen, vagy többen lehettek, mert reggel a csárda ivójában egy borospalack mellett négy üres poharat találtak. A gyilkosság minden valószínűség szerint így történhetett:

A csárdást iszonyú küzdelem után ölhették meg. Szerencsétlen ember a puskáját is előkapta, de elvették tőle. Ez a támadás az ivóban történt. A csárdásgazda, miután lefegyverezték, befutott a konyhán keresztül a szobájába, a hol a felesége aludt.

A gyilkosok megölték ekkor a csárdást, azután támadtak az asszonyra, a kit hurokkal fojtottak meg. A zajra kilépett a csárdásék leánya, a kinek erre átmetszették a nyakát. Tabányi, a meggyilkolt kocsis, késő este térhetett be a csárdába, éppen a támadás idején.

A gyilkosok rá vetették magukat és egyetlen ütéssel ketté hasították a koponyáját. Holttestét a söntésben, az ablaknál találták meg. A szerencsétlen ember, aki tizenöt esztendeje szolgált becsülettel a Rakovszky majorban, özvegyet és két árvát hagyott hátra.

A rablógyilkosok sokáig garázdálkodhattak, mert minden szekrényt, minden fiókot feltörtek s hír szerint tetemes pénzösszeget vihettek el, mert a csárdás vagyonos ember hírében állt. Pénze is lehetett otthon, mert egy most vásárolt földért augusztus elsején kellett volna fizetnie.

A rettenetes véget ért családnak csak egyetlen tagja menekült meg. Ez a csárdás fia: Szarvas János huszonöt éves fiatalember, a ki a gyilkosság ideje alatt egész éjjel Alberti-Írsán tartózkodott. Itt hallotta meg a gyilkosság hírét is.

A gyanú, valószínűleg nem alaptalanul, kóbor oláhczigány bandára irányul, s száznál több czigányt fogtak össze a dánosi puszta közelében és a környéken, de a rablógyilkosság tettesei még nem kerültek elő.