A főváros szegényeinek nyomora a tél kezdetével még elviselhetetlenebb.
A munka hiánya, a nyomorgók és éhezők száma napról-napra emelkedik s sokan, igen sokan a főváros külső fénye és pompájától elvakitva, alig tudják, hogy sok ezerre megy azok száma, kik az éhség rettenetességével küzdve mohón várják a betevő falatot, a legszükségesebb harapás kenyeret.

A jótékonyczélu egyesületeink, az ismeretlen magányosok még egy csekély hányadát sem képesek annak a nyomornak enyhiteni, mely a főváros lakóinak százezrei között a kétségbeesésbe kergeti az éhezőket.

Éppen ezért dicséretreméltó jótékony-intézményeink közé tartozik az ingyenkenyérosztó bolt, melyet a szabadkőművesek tartanak fenn a Podmaniczky-utczában, ahol több száz szegény munkanélküli jelenik meg, hogy éhsége csillapitására átvegye a kiosztott ingyen kenyeret.

Az éhező-fázó tömeg már jóval korábban elfoglalja az ingyen-kenyérrel felhalmozott helyiség környékét és meghuzódva egymásmellett várakoznak a kiosztás pillanatára. Ilyen hasonló humánus intézmény már több van a fővárosban, de még mindég kevés ahhoz, hogy a végtelen nagy nyomort, ha csak ideig-óráig is enyhiteni tudja.

Az e heti számunkban közölt képünkkel bemutatjuk azt a jelenetet, a mikor a szegény éhezők százai, asszonyok, férfiak várakoznak az ingyen kenyér kiosztására.