Az időjóslás már a legrégibb korban divatozott ugyan, de napjainkban is, gyakran minden készültség nélkül, boldog-boldogtalan foglalkozik vele – tudományos alapon azonban csak a mult század közepe táján kezdik művelni. Eleinte úgyszolván csak a hajózás szolgálatában állott s csak idővel kezdték belátni nemzetgazdasági fontosságát.

Most már annak megfelelően nem csak egyes elszigetelt helyekre, de egész országrészekre s nagy vidékekre szóló prognózisokat is készítenek, melyeknek helyessége – különösen mióta a távirati-szolgálatot is alkalmazásba vették – igazolja életrevalóságukat. Igaz ugyan, hogy néha a következtetések nem találók s a prognózisoknak csak 85 százaléka válik be; ennek oka azonban a magaslati s hegyi megfigyelő állomások hiányában tervezendő.

Ugyanis a bekövetkezendő időjárásra eddig csak az első légrétegek viszonyaiból következtettünk, már pedig bajos dolog a felsőbb légrétegekben végbemenő dinamikai változások ismerete nélkül tökéletesen találó prognozisokat alkotni, mivel az időjárás változékonyságát irányító események ott fenn, a felhőkön túli magasságokban játszódnak le.
Ma már belátták, hogy a magas levegőrétegek vizsgálatának belevonása nélkül, a bizonytalan időjárás bonyodalmas jelenségeit magyarázni nem lehet.

Ezért az utóbbi évtizedekben a felsőbb légkör meteorológiai viszonyainak állandó megfigyelése czéljából hegyi observatoriumok létesültek, melyeknek száma egyre növekszik. Magas hegyeken épült, a köd s felhőképződés határán kívül eső, tiszta, száraz s nyugodt légkörrel környezett állomások ezek, gyakran csillagászati és fiziológiai czélokra is szolgálnak, mint a milyen például az özvegy olasz királyné, az abruzzói herczeg, az olasz állam s társadalom támogatásával az Alpesek Monte-Rosa hegycsoportjában 4560 m. magasságban levő Margareta observatorium is.

Nagy, szinte emberfölötti vállalkozás volt a Vallot által megkezdett Mont-Blanc-obszervatórium megépitése a Bosses du Dromadaire szikláin, 450 méterrel a csúcs alatt. Itt nem csak meteorológiai, hanem bakteriológiai vizsgálatokat is folytatnak s az itt végzett megfigyelésekből tűnt ki, hogy a káros mikrobák szám a magassággal csökken, vagyis hogy a magaslati gyógyhelyek épen a betegséget terjesztő miazmák hiánya miatt ajánlhatók.